Székes-Fejérvári Naptár, 1898 (26. évfolyam)
Szépirodalmi rész
— Hallottam ám. Azt is beszélik, hogy már nemsokáig nyomja az ágya szalmáját. — No, az igaz, hogy halálra dolgozta magát az istenadta. — Úgy sajnálom szegény íiut, mint a tulajdon édes fiamat. Mi lesz most már abból az egész familiából édes jó istenemé! — Hjaj bizony, ilyen a világ sorsa. Azt mondják, hogy az Isten igazságos . . . En elhiszem, de már egyszer szeretném látni is ! — Szegény jó gyerek! Bizony még megsiratom. Ibolya Juliska csak hallotta itt is, ott is ezeket a szomorú hire* két. Akármerre ment, mindenütt utána húzódott, mint egy gyászfátyol a Csér Ambrus bús históriája,. Mikor egyedül volt is, éj es éjszakákon,, vánkosai közt is odalopódzott valaki az oldalához, s ott újra meg újra, századszor is elmondta mind azt a gonosz hirt, azt a szivfacsaró történetet . . .-t — Hess te, hess te ! Valami gonosz lélek suttog a fülembe. Hess te! Nem akarok tudni róla. Szegény özvegy édes anyja úgy járt házrul-házra kétségbeesetten panaszkodva, a három apró árva belekapaszkodott a szoknyájába, úgy kisérte mindenütt: — Mi lesz belölünk?! Istenem, mi lesz belölünk?! A szomszédok mindenfélét komendáltak a betegség ellen. — Legjobb lenne ráolvasni. A Kuli Máté sógorom kis fiának is csak az használt. Az ám. Harmadnapra a ráolvasás után megholt. Meg biz az. Magához vette a Jézuska. — Ha a lábát fájlalja, meleg cserepet kell rakni a fejére, csak minél többet! Itt más nem segit, édes komámasszony. így hallottam a lódoktortól, a ki a katonákat gyógyitotta. Menjen be a paphoz, az lesz a legjobb. Könyörögtessen érte szomszédasszony. A múltkoriban is, mikor közakarattal esőért könyörög- tettünk, engem úgyse, megjött az eső három hétre rá, majd kiázott a kukoricza. Szegény Ambrus! Ö csak tűrt és szenvedett. Várta a halált, mint # valami nagy jóltevöt s nem vágyott vissza többé ebbe az életbe, ebbe az örökös hajszába, a hol a többiek szivén keresztül tapodva tör mindenki a maga öröme után, — a hol a szegénynek már szeretni sem szabad. A siró gyerekeket átküldték a szomszédba. A betegség forduló pontot ért. Vagy él, vagy hal a szegény Ambrus, ne zavarja senki. Csak szegény jó öreg anyja imádkozik a taggyugyertya szomorú világa mellett, beszél az istennel, suttog cserepes ajkaival érthetetlen igéket az előtte kiterített könyvből. Már nem sok van abból sem hátra Csak Scanned by CamScanner — 44 —
