Székes-Fejérvári Naptár, 1898 (26. évfolyam)

Szépirodalmi rész

35 —

Ж Н шг i t шs«*)

Irta: Sipulusz.

Г.

(lUbZTLJS elseje és augusztus másodika két nagyon nevezetes nap volt rám nézve. Augusztus elsején még nem volt semmi bajom, augusztus másodikán pedig belém ütött a íogfájás.

Éjjel, orozva rohant meg, mint valami brávó. Éppen azt álmodtam, hogy tág baráti körben, vidám karnők társaságában nevem napját ünnepeljük. Éppen Jókai Mór mondott rám felköszöntőt, s társaságunk intelligensebb elemei már a sárgaföldig voltak . . . mikor lölébredtem.

Azonnal tisztában voltam vele, hogy a fogam fáj, mert szerencsére gyors felfogású ember vagyok.

Mit csináljon az ember, ha éjfélután két órakor hirtelen rájön a íogfájás ?

Igyekezzék olyan foglalkozást kitalálni, mely csillapítja a • fogfájást. A lovaglást sokan ajánlják, egy érdekfeszitö drámának végigné- zését is. Az orfeumi mutatványok is elszórakoztatják a fájós fog tulajdonosát.

De késő éjjel nincs ló, nincs színház és nincs orfeum. Mit tegyek?

Tekintetem a hajnövesztő-szerre esett, mely sósborszesszel van csinálva. A fog ezt nagyon szereti s ha adnak neki, egy pillanatra elfelejti tőle fájdalmát.

A számba vettem egy kortyot, de mély szomorúságomra csakhamar rájöttem arra, hogy a nagyon megsózott szesz még borral sem jó.

Ekkor jutott csak eszembe, a minek első pillanatban eszembe kellett volna jutni. És arczomon boldog mosoly játszadozott. (Hogy kivel játszadozott? Nem tudom, mert egyedül volt ott.)

Ugyanis a falra tekintettem s ott megláttam a diplomámat, melyet akkor kaptam, mikor a Hárítás disztagjának megválasztottak.

A Raritas jótékony egyesület, melynek minden tagja havonként egy forintot fizet be. Ezért betegség esetén kap ingyen orvost, ingyen patikát s ha meghal, ingyen temetést.

Én tehát lehetek a legágrólszabadtabb ember, a mig nincs semmi bajom. De abban a perczben, a melyben a guta kerülget, a földi paradicsom nyílik meg előttem.

A Budapesti Hírlap eredeti tárczaja. 1897, evf.

Scanned by CamScanner