Székes-Fejérvári Naptár, 1898 (26. évfolyam)

Tovarohant újra egy évvel az idő,

Jöjjetek hát látni, mit hoz a jövendő?

Mert az ember mindig hisz, bizik és remél, Hogy a jövő évben talán könnyebben él. Mert bizony manapság keserves az élet, Kenyérhez az ember nagy nehezen férhet; Két keze munkáját kevés áldás éri,

De a sok csapást az Isten bőven méri. Hanem azért még se csüggedjen ám senki, Mert a rosszra egyszer jónak is kell jönni; Kiderül az ég is a nagy eső után,

Nem lesz mindig tüske a szegénynek utján ; A kit a jó Isten meg-meglátogatott,

Annak ád majd aztán igazi jó dolgot;

De nem kell ám mindent az Istenre bízni, Azért adott észt, hogy tudjunk vele élni. Hallgassatok hát most tanácsoló szómra Kárba ne veszszék el egyetlen-egy óra.

Scanned by CamScanner

СШ ^ f I I •« I /у I 0