Székes-Fejérvári Naptár, 1897 (25. évfolyam)
Szépirodalmi rész
79 daczára semmiféle baleset nem történt. A szépen feldíszített városház homlokfalazata előtt draperiázott tribün volt felállítva, mely körül az egyesített dalárda foglalt helyet s elénekelte a Hymnust. Ezután Seidel Lajos főkapitány intézett hazafias szellemű beszédet a néphez. A nép nyelvén, de magvasan és emelkedett szellemben szólott a nemzeti ünnepről és lelkesítvén hazaszeretetre a hallgatóságot. A beszédek után a dalárda ismét énekelt, mire a tömeg kellő rendben visszavonult a vásártérre, hol a fáklyákat eloltották. A házak ablakaiból azonban még késő éjjel is sugárzott a fény, a nemzeti örömünnep jelképe. A kiállitások történetéből» Az ezredéves ünnepélyre rendezett nagyszabású országos kiállítás — a magyarok díszére — a múlt év októberrel véget ért. Az ünnepségek egymást érték. Megmutattuk az ország-világ előtt haladásunkat, közművelődés-, ipar- és kereskedelemben, de egyúttal ezredéves múltúnkat is bemutattuk, mindazon emlékekben, melyek a régmúlt századokból reánk maradtak, fegyverekben, könyvekben, építkezési emlékekben, értékes ékszerekben, melyek mind arról tanúskodnak, hogy a magyar nemzet nemcsak most virul és munkálkodik, hanem volt idő, a midőn ezekben egyaránt versenyzett a nyugat hatalmas népeivel. E millenniumi kiállítás impozáns volt és érdekelte egyaránt azokat is, kik a külföldről jöttek a kiállításra, igaz ugyan, hogy a külföldiek a modern ipari és kereskedelmi kiállításokban felettünk állanak, de azért hátra nem maradtunk. Mi magyarok alig mondhatunk egy 50 évet, mig a külföldiek kiállítása száz, sőt kétszáz évvel is dicsekedhetik. Lássuk a kiállítások sorrendjét: Németországban az első kiállítás 1569. évben volt Nürnberg városában, tehát 327 évvel ezelőtt, az igaz, hogy ezen a kiállításon alig volt egyéb látható, mint a czéhrendszer nagyobbszabásu produkcziói. A czéh- rendszer idején ugyanis, mindenki, a ki mester akart lenni, köteles volt Scanned by CamScanner
