Székes-Fejérvári Naptár, 1897 (25. évfolyam)
Szépirodalmi rész
68 a melyeket harczban legyőzött s szabad instituczioinak kereteben hazat, szabadságot és nemzetet adott nekiök. Meglehet, hogy egy ideig talán a félrevezetett idegen ajka nemzetiségek elutasitják maguktól a magyar nemzet erős, védő baráti jobbját de elkövetkezik az idő, a mikor látni fogják, hogy a mi földünk az ö földjük is, a mi szabadságunk az övék is, a mi erőnk az ö támaszuk, a mi örömünk épp oly közös, mint a hogyan a bánatunk is az. És most, a midőn az eimult idők mesgyéjétől elbúcsúzva a jelent szemléljük s vág ’ó pillantással a jövőbe próbálunk tekinteni,« egy nagy eszme, egy nagy szimbólum az, a mely végig vonul történelmünkön s a mely nekünk sokkal több még mint jelkép, mert kifejezője alkotmányos jogainknak és valóságos büvereje nemzeti létezésünknek, Ez a mi szent koronánk. Az a korona, a melylyel mi nem csak hogy feldiszitjük királyunkat, hanem a melylyel megadjuk neki azt a hatalmat, hogy felettünk uralkodhassék, és a melylyel biztosítjuk szabadságainkat és alkotmányun - kát. Nem lehet szebben, igazabban kifejezni azt a nagy erőt, azt a drága kincset, a mely nekünk a koronát nemzeti szentségünkké teszi, mint azokkal a költői ihlettel és igazsággal elmondott szavakkal, a melyeket az ország herczegprimása a múlt napokban a királyhoz intézett: A korona hatalmat ád a királynak és tekintélyét külről emeli; de bensöleg megköti, mert az alkotmány megtartására kötelezi. Szent kcronánk e szerint mint védő kerub lebeg király és nemzet fölött, mindegyiknek jelezve kötelességét, mindkettőnek biztosítva kölcsönös jogait. Hogy milyen bűvös ereje volt és van a mi szent koronánknak, azt tanúsítja Imre király és lázadó öcscse Endre esete, a hol a szent jelkép hatalmának nem tudott ellenállani a lázadók serege. Ezt a koronát jelenleg dicsőségesen uralkodó királyunk I. Ferencz József felkent személye viseli. (A közgyűlés zajosan éljenez és feláll.) Sok volt a félreértés a nemzet és királya között. De a király megismervén nemzetét, megtanulta azt szeretni és becsülni. Megtörtént a kibékülés, a melynek látható záloga a koronázás aktusa volt. Azóta királyunk, hála koronánk bűvös erejének legelső őre és leghívebb megtartója ezeréves alkotmányunknak, a mely alkotmány egyformán ád erőt királynak és nemzetnek, s a mely alkotmány biztos vezérünk és fenntartónk lesz a második ezerév küzdelmei és viszontagságai közt. Ezután felolvasta a millleniumi törvény második paragrafusát és megnyitotta a gyűlést. Végül Szüts Arthur megyei főjegyző felolvasta a megye föliratát ö Felségéhez, mely igy hangzik: Császári és Apostoli Királyi Felség! Egy ezredév, mely annyi balszerencse közt vonult el édes magyar Scanned by CamScanner
