Székes-Fejérvári Naptár, 1896 (24. évfolyam)
Irodalmi rész
porsóba helyeztetvén, leólmozták s az érczkoporsó fedelét is feltették. József főherczeg nem engedte meg a test felbontását vagy bebalzsamozását. Szeptember 7-ikén mindenfelől érkeztek a köszönik és a részvét- nyilatkozatok. A király e hó 6-ikán ezt táviratozta: „Veletek sirok. Isten vigasztaljon meg benneteket és adjon nekünk erőt a fájdalom elviselésére.“ Virágok, koszorúk özöne vette körül a koporsót az ideiglenes ravatalon, melyen rajta maradt még szeptember 7-ikén is. Szept. 7-ikén esti 11 órakor László főherczeg koporsóját négylovas gyászkocsira helyezték s csöndesen fölvitték Budavárába, a főherczegi palotába, melynek első emeleti nagy termét alakították át halottas szobává. Itt nyugodott a koporsó a díszes ravatalon, pálmák, délszaki növények, lobogó gyertyák közt a temetés előtti nap estéjéig. A gyászoló család szeptember 9-ikén este érkezett meg Alcsúthról Budapestre, a halottas házba. Megérkezett az agg Koburg Klementia lierczegnö is, Klotild föherczegnö édesanyja, és Margit főherczegnő, férjével, Thurn-Taxis heiczeggel Regensburgból. A gyászoló család magának tartotta meg halottját egész addig, mig átvitték a Zsigmond-kápolnába. Ott már megtekinthette a közönség is a koporsót, s a virágos ravatalt. Szeptember 10-11-ike közti éjjel rendezték el a kápolnában a ravatalt és a kápolnát sötét gyászpompában. A falakat fekete lepel borította. A ravatalt égő gyertyák vették körül. A koporsónak csak az alakját lehetett kivenni a virágok és koszorúk közül. A nehéz selyem szalagok hosszan hulltak alá s ragyogott rajtok a felirat. Többnyire vörös szalagok voltak. A közönség olvasta azokon a fájdalmat megnevezve: „Édes atyád“ rTestvéreid.“ „Mariska.“ * * * Bezárult a budavári Zsigmond-kápolna sírboltjának nehéz vasajtaja. Egy ország meghallotta tompa zörrenését, midőn e hó 11-dikén, szerdán délután a tizedik érczkoporsót helyezték el az enyészet e szomorú csarnokában egyszerű, de fejedelmi sarjst megillető gyászpompával. A magyar főherczegi család fájának egyik feslésében letört virágát, László főherczeget rejté magában ez a tizedik koporsó, azt a lélekben, testben harmattisztaságu fejedelmi ifjat, kit a? egész magyar nemzet édes gyermekének tekintett, s kiről méltán remélhette, hog'v egykor, ha majd az emberi számítás szerint reá való helyet elfoglalhatja, dicső nagyatyjához . és édes atyjához hasonlólag örömben, bajban osztozni fog a nemzettel s hatalmas és szerencsés szószóló lesz a korona és a nemzet között, ennek is, annak is javára, boldogságára.- 80 — Scanned by CamScanner
