Székes-Fejérvári Naptár, 1896 (24. évfolyam)
Irodalmi rész
IS Vöröskereszt-egyesület kórházának főorvossá is. A nagyobb operácziot azonban el kellett halasztani, és tanácsosnak mutatkozott, hogy a sebesült föherczeget, kit még életerősnek találtak, Budapestre szállítsák. Szeptember 3-ikán este indultak el vele Kis-Jenöről. Szülői melette maradtak a vasúton, édes anyja ott ült a beteg ágyánál egész éjjel. Szeptember 4-ikén kora reggel érkezett meg a sebesült Budára, s átszállítottak a Vörös-kereszt-egylet kórházába, mely egészen közel esik az állomáshoz s mely legalkalmasabbnak mutatkozott arra, hogy a beteg folytonos orvosi felügyelet alatt maradjon. Fenyegető változás nem állt be a fiatal főherczeg állapotában. A testi és lelki erő megnyugtatta az orvosokat és vigasztalta szülőit. Édes anyja ezentúl is mellette akart maradni, szobát rendeztek be számára a kórházban. Atyja is csak azért távozott el, hogy Alcsúthra menjen és megnyugtassa a sebesült testvéreit, Mária Dorottya, Erzsébet és Klotild föherczegnöket. Bátyja, József Ágost főherczeg és neje, Auguszta her- czegnő már útban voltak akkor Budapest felé, hogy a sebesülthöz siessenek. Rendkívüli volt a részvét, melyet az egész ország tanúsított a szerencsétlenség iránt. Táviratok és telefonok vitték szerteszét a híreket. E hó 4-ikén délelőtt, a sebesülés harmadik napján dr. Janny orvos kiszedte a roncsolt lábból a csontszilánkokat. Ekkor látszott, hogy a felső csont teljesen szét volt szakítva. Ez a seb, ha begyógyul is, képtelenné tette volna a föherczeget katonai szolgálatra. A lábat ezután kemény kötéssel látták el. A kínos műtétet a főherczeg nyugodtan tűrte. Délben még étvágygyal evett. Délután azonban jelentkezett a sebláz, a beteg koronként elvesztette eszméletét. A láz nem múlt el; másnap, 5-ikén is alig csökkent, csak délután, mikor a kötést változtatták. Anyja csak rövid időre vonult félre hogy pihenjen kissé. E hó 5-kén este, mikor a láz ismét beköszöntött, éjfélig volt mellette s hallgatta lázas beszédét. A felügyelő orvos most már aggódni kezdett. A láz állandóan 40 fokot mutatott. Reggel 7 órakor kibontották a sebet és ekkor látták az orvosok, hogy a mitől félni lehetett, bekövetkezett. A vérmérgezés tünetei mutatkoztak. Az üszkösödés gyorsan terjedt. Többé nem volt remény. Kíméletesen tudatták ezt az anyával. József főherczeg is kora reggel megérkezett Alcsúthról, József Ágost főherczeggel. A borzasztó valóságot ők is megtudták. A család egymásra borulva sirt. A szenvedő ekkor még eszméleténél volt. Sejtette, hogy vége közeledik. Katonai nevelője, Himmel alezredes figyelmeztette súlyos állapotára, s megkérdezte tőle, nem fogadná-e szívesen páter Scheffert, a családi gyóntatót. „Tudom hogy nagy a bajom, — felelt a főherczeg, - hívják el.u Scanned by CamScanner
