Székes-Fejérvári Naptár, 1896 (24. évfolyam)

Irodalmi rész

— 71 és tanúskodnak. A tiszta teremben csönd és ünnepi hangulat, a melyet nem háborgat senki. A felek aláirják az okmányt, a tanuk is, ezt teszi a polgári biztos is.

V őlegény és menyasszony ezzel törvényes házastársakká válnak s csöndben (de boldogságtól sugárzóan) helyet foglalnak. Ám az anyakönyv - vezető ismét tollat ragad és ir: megírja először a házassági anyakönyv másodpéldányát, ezt aláíratja az uj házasokkal, tanukkal, aláirja maga is, hitelesíti és megpecsételi; másodszor ir egy egészen rövid tanúsítványt a házasság megkötéséről, harmadszor ir, ha szükséges, házassági anyakönyvi kivonatot, a mely magával a házassági anyakönyv első és másod példányával teljesen egyező.

A felek most már teljesen boldogon távozhatnak — a templomba is kezükben a másodpéldány nyal, tanusitványnyal és kivonattal és ott megesküdhetnek. Am az anyakönyvvezető nem mehet a násznéppel. Ismét tollat ragad és ir: megirja az iratjegyzéket, elkésziti a betűrendes névmutatót, aztán a betűrendes tárgymutatót, legvégül pedig levetheti a vállszalagot és az atillát.

Ez lesz a polgári házasságkötés lefolyásának a képzelhető legsimább módja. (Bp. Hp.)

A Tóth Anta.1 s/atmin*-.

Irta: GÁRDONYI GÉZA.

Bocsánatot kérek, hogy olyan állatról irok, amelynek még csak a neve sem szalonképes.

Távol volt ő attól: sőt maga a gazdája Tóth Antal sem járt soha szalonokban. Ő is csak aféle falusi, aki annyira hátra van az illemtudományok fejlődésétől, hogy mai napig olyan ruhát hord, a melynek neve hallatára az angol missek felsikoltanak, sőt talán el is ájulnak, azonban az egyszerű magyar asszonyok se nem sikoltanak, se el nem ájulnak, mivelhogy nem is győznék, — lévén ott ez a viselet általános.

_ De liát a Tóth Antal szamaráról szól az ének.

Nem volt az valami különös állat, hogy sok ezernyi társai közül éppen ö róla irok. Ránézve ez teljesen közömbös dolog, sőt ha a négylábú nemzetsége császári koronát nyomna a fejére, öt az sem tenné büszkévé.

Scanned by CamScanner