Székes-Fejérvári Naptár, 1896 (24. évfolyam)
Irodalmi rész
67 ni о megfogván atyja kezét s mosolyogva a forráskútra mutatott. „Látod atyám egy buborék — volt — nincs! a forrás feneketlen s gondolod hogy elöjö .J nem nem a vércse elrepült a galamb meghal.“ Anikó megvolt örülve. — „Leányom! az Isten szerelméért kiálta most először szóhoz jőve Imre gazda a legirtozatósabb sejtéssel!“ Mondom hogy feneketlen, ah ott szép szüzek lakoznak, s korsómból isszák az áldomást! Szerencsétlen! térj magadhoz mond a bús atya, Istenem egészen magán kivül van, Anikóm! édes leányom! hallod a te öreg szerencsétlen apád hi téged jer — jer haza! •Tér jer! hm — ő is igy csalogatott engem nem nem én nem hiszek senkinek! — Jó éjszakát — jó éjszakát — de piszt! nagyon ihat- nám adja csak ide azt a korsót! Oh Istenem eltörött oda van! — ah én szerencsétlen — nagyon szerencsétlen vagyok! Nagy Isten leányom mcgtébolyodott! kiáltá Imre gazda s kétségbeesve csapta össze feje felett reszkető kezeit! Imre gazda mindent elkövetett hogy az ábrándozót észre hozza, kérte, fenyegette de mindhiába. Az orvosok tudománya hasztalan volt és a mező gyógy fűi számára nem termének. — Anikó mindörökre tébo- lyodott maradt! Ott ült éjjel nappal a forrásnál, majd sirt majd kacza- gott vagy énekelt, de minden összefüggés nélkül. Csakhamar hire futamodott a környékben hogy a szép halász leány megtébolyodott. A kiváncsi nép seregesen tódult ki a forráshoz, mindenki akarta a szerencsétlen korsó áldozatát látni, de őrültségének tényleges okát, Salamon hitszegését senki sem sejté, néha az éles elméjű fejtegetök a beszéd töredékeiből ezt is sokszor következhették, mert valahányszor a hozzá jött bámulok között egy egy serdülő leányt megpillantott nyájasan kezénél fogá azt, szép — természetesen sok belészött összefüggéstelen szavakkal kevert, intéseket adott — hogy hiszékeny ne legyen, hogy szülei iránt legszentebb bizodalommal viseltessék — ne hazudjon — kerülje az éjét - kerülje a vadászokat — bele szőve a korsót is. Ilyen töredékek a vizsgáló észt utóbb is arra vezették hogy az egész történetet Össze állította, megerösité a történetet azon gyűrű is melyet Anikó a vadásztól kapott, s azon Salamon herczeg családi czimere vala látható, sőt sokan utóbb Salamon herczeget magát is látták e helyen bolyongni, midőn trónjától megfosztatott bűnbánó es bujdosóvá lön. Imre gazda nem sokára eltemeté leányát a forrás mellé, az öreget e csapás is is sírba vitte, — a nép pedig azt a helyet a hol a szép Anikó eltemetve lett korsó földnek nevezte. Scanned by CamScanner
