Székes-Fejérvári Naptár, 1896 (24. évfolyam)

Irodalmi rész

61

Ь-zen idötájban történt Béla király halála, a jámbor király ezelőtt két évvel Szegszárdon kolostort építtetett a háladatos szivü Bencze szerzetesek pedig szerencséseknek tárták magukat uj kolostoruk kriptáját egy kir. lyi halottal diszesithetni.

Számosán gyülekeztek a fényes temetésre mert a jámbor királyt a földmivestöl kezdve az aranyban csillogó urakig, mindannyian szerették, s azért neki a végső keresztényi tiszteletet megadni egyaránt siettek.

Csak Imre gazdánk nem lehetett jelen, mert leányát a drága Anikót gondatlan átfázásból eredő betegsége ágyba szegezé, féltévé azonban magában, hogy mihelyt Anikó fellábad elmennek a királynak legalább fekhelyét megtekinteni.

II.

A legközelebbi vasárnapra Anikó meggyógyult — az öreg emlékeztető őt ígéretére és Anikó szives készséggel hordá elő az ünnepi ruhákat, melyeket magukra gondosan feloltvén nem sokára már utón valának a város felé.

De a kripta reggel ki nem nyittatván kénytelenek valának a vecser- nyét is megvárni, s igy elég későre lett mire haza érkeztek erdei tanyájukra. Ez alatt az ég mindinkább besötétedett, egyik felhő a másikat érte, majd egy dördiilés hallatszott, majd a második és harmadik, nem sokára dörgött és csattogott — iszonyú égi háború keletkezett.

Imre gazda az asztalra könyökölve ült, szép Anikó pedig áttellené- ben az imádságos könyvből olvasgatott, épen becsuká a szent könyvet, s atyjával a kriptáról — melyet ma láttak és Béla királyról kezdve csevegni midőn az ajtón erős kopogás hallatszott, — Anikó felijedt — de Imre gazda nyugodtan és nyájasan kiszóla az ablakon — melyet a csapkodó zápor miatt csak félig nyithatott ki — mit akarnának ily késő éjjel tőle.

Eresszetek be jó emberek — mond kívülről egy fiatal harsány szó, eltévelyedett vadászok vagyunk, az esőtől egészen átázottak vagyunk.

Ha úgy van — felele Imre gazda — lakásom nyitva áll — s az ajtó felé ment — s a fa-lakat závárát félre tolta.

Négy férfiú lépett be, csinos úri vadász ruhában, nyilakkal és puzdrával, kürtökkel és dárdákkal felvegyverezve.

Isten áldja meg kegyelmeteket — mond egy termetes daliás szép ifjú — mécsetek világa jó vezérünk volt, különben elkelle vesznünk, — valljon mily tájékán járunk az erdőnek? Imre gazda megmondá és kipihenésre unszolá vendégeit, mit azok kétszer sem hagyának maguknak mondani, lerakván felső ruháikat körbe lilének.

Scanned by CamScanner