Székes-Fejérvári Naptár, 1896 (24. évfolyam)
Irodalmi rész
57 A császárság idejében az elválások gyakoriak lettek, de Theodosius és Valentinianus szigorú büntetéseket szabtak azokra, kik az elválást előidézték. Megemlitem még, hogy a rómaiak közt bajban voltak a prefectusok és vigyázni kellett szivükre, mert nem volt szabad feleségül venniok oly nőt, a ki az általuk kormányzott tartományból való volt. A középkorban a házasságok többnyire a templomok ajtajában köttettek, — ennek különös bizonyságát találjuk Fiaméi alkimista nejének 1397-ben irt végrendeletében, a ki két ezüst garast és hat dénárt hagyott annak az öt koldusnak, kik a párizsi Szent Jakab-templom ajtajánál szoktak ülni, ott, a hol a leányokat férjhez adták. A templom ajtajánál tehát a pap adta össze a házasulókat, a mely után a házaspár szent misét hallgatott; hazamenve, házuk ajtaja előtt kenyeret és bort találtak és ezeket a pap megáldotta. A férj előbb és utána a feleség tört és evett a kenyérből, a pap pedig mind a kettőt megitatta borral (talán önmagát is), a mi után kezeiknél fogva bevezette a házba, a hol a nupcziális ágyat is megáldotta. Előre gondoskodtak arról az esetről is, ha a pap netalán nem akarta volna megkötni az illetők házasságát. Ez esetben, például Francziaország- ban a gaumine házasságok jogosak voltak; a pap elé mentek a házasulandók és tanuk jelenlétében kijelentették, hogy megházasodnak. Csak a Blois-i parlament 1579-iki rendelete tette törvénytelenné az ilyen házasságokat, de mind e mellett oly gyakoriak maradtak, hogy a papság l67ü-iki és 1675-iki gyűlésein tiltakozott az ilyen házasságok ellen. Meg voltak tehát a polgári házasság okainak magvai már akkor is. Némely országban az a furcsa szokás volt, hogy ha egy fiatal leány hozzá akart menni egy halálra itélthez, az illető kegyelmet kapott és szabadon bocsátották. Jó, hogy akkor nem csak gyilkosokat Ítéltek halálra! Egy Duart nevű embert kötélre Ítéltek 1382-ben Francziaország- ban; a szekérhez kötözve, már ki is lmrczolták a vesztőhelyre, midőn Jehennette, hamaincourt-i leány siránkozva kijelenté, hogy férjének választja Duart-ot; — azonnal levették a szerencsétlen nyakáról a kötelet és Duárt az akasztófa helyett Jehennete keblén csüngött. Jó volt akkor szerelmeskedni azoknak, kik akasztófára való dolgokat miveitek mert igy mindig megvolt az a reményük, hogy szeretőjük hozzájuk fog menni az akasztófa alatt és ők megszabadulnak. Hogy ma mikép házasodnak az emberek? azt kiki próbálja meg maga; — és hogy mikép házasodnak a világ különböző részein? talán egyszer vagy másszor megírom, de most nem; — utazza körül a világot az, a kit e tárgy érdekel és útközben, Japánban, egy rövid időre, 6 Scanned by CamScanner
