Székes-Fejérvári Naptár, 1896 (24. évfolyam)
Irodalmi rész
Azt írtam, hogy az emberi törvényei:, az emberi szokások változnak. Midőn elmélkedem a nagy visszatetszésen, melylyel bizonyos körükben a polgáii házasság fogadtatott, visszagondolok azokra a sok változásokra, melyek az idők haladtával a házasság kötésében létrejöttek e világon. Régesrég, a kelták közt a leány választotta férjét; a szülők háza nyitva volt a kérőknek, és mihelyt a leány választott, vendégségre hivatván a kérők, a leány egy vízzel telt edényt nyújtott át a választottnak, ki e vizzel megmosakodott — és azután boldog volt. A germánoknál nem a leánynyal adtak hozományt, de a férfi adózott mátkájáért; ökröket, lovakat, fegyvereket adott a szülőknek, kik az adomány mérlegelve, engedték át szőke ábrándos leányaikat. A leányok is — de csak jelvényül, fegyvereket vittek jegyeseiknek azért, hogy megmutassák, hogy békében, úgymint háborúban sorsuk férjük sorsához van kötve. A házasságot követő reggelen a férj „Morgangibe-t“ (Morgengabe) hozott a nőnek, kit magáévá tett; ezt a szép szokást ma is jó lenne követni. A germánjog megvenni a feleséget, átment a frankokkal Franczia- országba; a legrégibb párisi házasságoknál 13 darab aranyat adott a férj, feleségének. Ha özvegyet vett el valaki, a Száli törvény megszabta, hogy a dixeiner gyűlést hívjon össze és akasztasson fel egy pajzsot, a melyre a vőlegénynek három ezüst garast és egy jó dinárt kellett dobni; volt ki felszedje és megvizsgálja a pajzsról visszapattant pénzeket, mert már akkor is voltak csalók, még a vőlegények közt is. A görögöknél a nőt fáklyásmenettel vezették férjéhez és kiszolgáltatták neki, a ki a nő valódi tulajdonosává lett; ezt a kiszolgáltatást énekléssel kisérték, melyben a leány sziizi barátnői és fiatal férfibarátai vettek részt. A görög házasságokra nézve sok szabályt ismertetnek a régi irók. Hesiodos azt írja, hogy a, férfi korának nem volt szabad sokkal alul lenni a harmincz éven, de megelégedett a gonosz ember azzal, ha a leány csak tizenöt éves volt is. Plato is harmincz évet szabott a görög házasulandókra, Aristoteles még ezzel sem elégszik meg, de harminczhét éves kezdő férjeket akart. Ne gondoljuk azonban, hogy a görögök későn értek meg a házasságra; korántsem volt ez igy, & harmincz evnek komoly politikai alapja volt, a görögök csak harmincz éves korukban vehettek részt a közgyűléseken, e jog gyakorlása előtt pedig nem tekintettek méltóknak családot -alapítani. Ez volt Spártának is törvénye. Scanned by CamScanner
