Székes-Fejérvári Naptár, 1896 (24. évfolyam)
Irodalmi rész
zödést kötött a nemzettel, s kölcsönösen hűséget fogadtak egymásnak, a mi ezredéves ünnepünk is azon kezdődik, hogy a törvényhozás két háza, élén az alkotmányos királylyal, bevonul uj hajlékába, hogy mintegy képben megujitsák a hajdani pusztaszeri vérszerzödést, Örökkön tartó hűséget és ragaszkodást fogadjanak egymásnak. A fényes palota, ahol ez a dicső ünnep lesz, méltó erre a nagy tisztségre. Legfényesebb parlamentje a világnak. Tizenhat millióba kerül, mire fölépül, és — istenem, uram! — mennyi vérbe került, hogy ez a nemzet csorbítatlanul megőrizhette a beléje költöző alkotmányát. Ugyancsak a millennium emlékének megőrzésére van szánva, noha csak néhány évvel utóbb készül el, az Andrássy-út végén épülő nagy pantheonszerű diadalkapu. Emléke lesz nemzeti dicsőségünkr ek, megmu- tatj a majd késő unokáinknak, kik szerzették meg ezt a hazát és kik tartották meg, s mintegy jelképe lesz Magyarország megizmosodásának, megmutatván a nagy idők nagyjait, s azután kapuján túl egyszerre előttünk áll a nagy, a szép főváros, az ország szive. Uj hidakat építenek Budapesten, fényes hajlékot adnak az igazságnak, rendezik a vaskaput és — lehetne ennél szebb emléket állítani ezredéves múltúnknak: 500 uj népiskolát alapítanak, az ország legkülönbözőbb vidékein. Azt már csak futólag említjük meg, hogy a millenniumkor az ország fővárosában több mint száz országos és részben nemzetközi kongresszus lesz, s tudományos, művészeti, irodalmi, ipar- és kereskedelmi, valamint sport egyesületek és társaságok nagygyűléseket tartanak, s ezzel is hozzájárulnak a nagy ünnep nagyobbá tevéséhez. Le már csak a lelkesedés legmelegebb hangján szólhatunk arról a tervről, a mely meg akarja eleveníteni Magyarország ezeréves történetét, hogy a szemünk előtt elvonuljon a múlt, minden fényes, dicső, nagy képével, pompában, ragyogással, fénynyel. Szólunk Vágó Pál tervéről. a történelmi nagy díszmenetről. Líszmenetet rendeztek már akárhányat, nálunk is, idegenben is, de ilyen fényeset, ilyen pompásat még soha, sehol. Hisz még nem is volt * meg rá az alkalom, nem volt meg rá a lehetőség sehol a világon. Hogy ilyen menetet rendezhessen egy ország, ahhoz ezeréves múlt kell, mégpedig annyi dicsőséggel, nagysággal teljes ezeréves mult, mint a magyar nemzeté. Olyan diszmenet lesz ez, amelynek bizonyára csudájára jár az egész ország, csudájára jár a külföld is. Próbáljuk csak elképzelni ezt a menetet, balovány képét alkotni arról, amit testi szemeinkkel meglátunk egy esztendő múlva. Jön a honfoglaló magyarság, mokány paripákon, harczias díszben, harczias kedvvel. Kaczagányuk röpköd a levegőben, a nyiluk, kardjuk- 48 — Scanned by CamScanner
