Székes-Fejérvári Naptár, 1896 (24. évfolyam)

Irodalmi rész

- 44 idei, se a jövő esztendei adót, már pedig dicsőség ide, dicsőség oda, itt az beszél, a mi legszűkebben van, a pénz.

Hisz hacsak úgy fellódithatná magát az ember, mint a hogy a búzás zsákot fellóditják a szekérre, biz akkor még a legapróbb gyerek is felkerülne a gazduram vállaira. Aztán ha itt is úgy lehetne letelepedni, mint a pitvarajtó előtt kiteritett subára, no hát akkor meg a cselédnek is juthatna belőle. De meg legkivált, ha ide lehetne hozni a padkát. meg a bográcsot, hát azzal aztán csak kibírná az ember.

Hanem, igy, drága gőzös, drága kvártély, drága koszt mellett egy fertály óra alatt kiszaladna az emberből az a dicsőség, a mit egy álló esztendeig szaporitgatott magában.

Sok ember igy gondolkozik, de bizony rosszul gondolkozik.

Hiszen sokszor az is törődéssel jár, hogy az isten házába eljussunk, de azért mégis eltörekedünk, mert oda húz a szivünk. Aztán sokszor meg úgy vagyunk, hogy nagyon nehezünkre esik az uj mándlivétel, meg az anyjuk uj czipellöjére valóját is jól esnék megkímélnünk, de kiadjuk rá a pénzt,’ mert a tisztesség parancsolja. De meg a gyerekekért, a maradékaink jövőjéért sokszor még vért is izzadunk, mert igy hozza magával a kötelesség.

Xo hát az a kiállítás a mi templomunk, annak az ünneplése a mi tisztességünk, annak a gyarapítása a mi kötelességünk. Biz azt nem csinálták ingyen, ahhoz ugyan se muszka se német egy fabatkát se adott, azt amint van, nekünk kell fentartanunk és nekünk kell megmutatnunk, hogy hiába kiabálnak ránk az ellenségeink, ebbe az ünnepbe bele nem bukunk, annak a költségeit magánk is kitudjuk teremteni.

De meg aztán az anyjuknak is legyen annyi esze, hogy el ne higyje ám azt a tenger sopánkodást, a mit akkor visz végbe az apjuk, mikor pénz iránt súgnak a fülébe !

Mert hat azzal a költséggel se úgy áll ám a dolog, mint a hogy a fösvényebb része kiirtölgeti.

Legelőször is olcsó lesz a \asut. Meg az ország legszéléről is csak egy-két forintba kerül az utazás. Hát még az az ember is, a ki ott lakik a határszélen, könnyű szerrel feljöhet, mert a legrosszabb esetben ne tegyen egyebet, csak napjában egy pipadohánynyal szívjon kevesebbet, a pálinkás poharat, meg a boros kulacsot szabja kisebbre, hát majd meg- * lássa, hogy már Péter-Pál napja után kikerül belőle az útiköltség.

A mi pedig a kvártélyt illeti, hát fel kell hozni a subát, meri hiába, mégis csak bunda a bunda. De ezzel nem azt mondom ám hogv itt ne akadna födél, vagy a mi akad, hát az méreg drága. Ebből se igaz, egy szó se.

Scanned by CamScanner