Székes-Fejérvári Naptár, 1896 (24. évfolyam)
Irodalmi rész
Hiszen van is ott csalogatásra való dolog elég, mert a ki látni akar, az egesz életére való láthat s a ki tanulni meg okulni akar, az tanulhat meg okulhat is belőle annyit, hogy ha csupán mesébe szedi össze, hát még akkor is az unokái unokáinak is hagyhat belőle annyit, hogy eleget élvezhetnek belőle. Kezdjük el legelőször azon, a mi a gazdát érdekli. Ott van egy hatalmas épületcsoport, a melyben csupán olyan dolgokat lát az ember, a melyek a földművelés meg az erdészet fejlődését mutatják. A milyen fajta földművelés csak van ezen az országon és a milyen fajta terményt csak termelnek minálunk: azt a mákszemtől kezdve a legmagasabb fenyőfáig ott látja az ember. De nemcsak a termést látja, hanem azt is, hogy miként termelik és milyen szerszámokat használnak ? Többet érő iskola ez ezer könyvnél, mert a mely gazda ezt végig nézi, az annyi megtanulni való újságot tapasztal, hogy egész életére való hasznát látja. A földművelés, a kertészet, a szöllészet és borászat, az állattenyésztés mind szemlélhetővé válik, és el lehet képzelni, hogy milyen gyönyörű terményeket láthat ott ember, a hol egy hires tejjel- raézzel folyó Kánaán szemenszedett szép gyümölcsei vannak összehordva. Hisz ha egyébért nem, hát még azért is érdemes a gazdának feljönni, hogy lássa a legszebb magyar lovakat, szarvasmarhát, sertést és juhot. Pedig nemcsak ezt láthatja, hanem azt is, hogy a tudomány mai előrehaladása mellett miként lehet a termelést fokozni? Már pedig ez se bolondság a mai világban, a mikor minden garast a fogához ver az ember mielőtt kiadja, s mégis azt tapasztalja, hogy minden esztendőben kevesebb garas maradhat a zsebében. Egész várost képeznek azok az épületek, a melyben a gazdasági czikkek fel vannak halmozva, de mikor fáradtan a végéhez érve azt gondoljuk, hogy eleget láttunk, akkor ismét egy uj tündérváros terül el előttünk. Ismét egy uj kincshalmaz előtt állunk. Büszke palotákban van felhalmozva a magyar ipar terméke. Látjuk azt az ezerfajta gépet, a mely süstörügve, zakatolva mozog s ontja ki magából az iparczikkeket. A mit a legkiválóbb magyar iparosok teremtettek, az a legapróbb szegtől kedve a leghatalmasabb gépig mind ott van összehalmozva, s nincs a világnak az a vására, a mely annyi drága és szép holmit tudna felmutatni, mint a mennyi itt össze van gyűjtve. Vas, bőr, posztó, selyem, asztalos, kárpitos, üveges, takács, meg az isten tudja mi fajta ipar van itt képviselve. Egyik helyen nem lát az ember egyebet, mint drágábbnál drágább üveg- és porczellán-ecíényeket. 5 — 41 — Scanned by CamScanner
