Székes-Fejérvári Naptár, 1896 (24. évfolyam)
Irodalmi rész
esek; András király koronája; Nagy Lajos király kettős keresztje, melybe Krisztus igazi keresztfájának egy darabja van befoglalva; JL Lajos magyar király pánezélöltözete. Szemkápráztató kincsek ezek, de ezek mellett még ott vannak a főpapok, illetőleg egyházak drágakövekkel kirakott egyházi szerei, a kelyhek, keresztek és az ősrégi misemondó ruhák. A főurak ősi családi kincsei, a régi magyar úrasszonyok százezreket és milliókat érő ékszerei. Hirtelenében meg se lehetne mondani, hogy mennyit ér az itt ösz- szehalmozott kincs, de hogy legalább hozzá tudjunk vetni, hát elég azt mondanunk, hogy csak egyes-egyedül az a kincs, a mit a mi királyunk egymaga állitott ki, többet ér két millió forintnál. No hát ilyen érdekes és ilyen értékes kincshalmaz se gyűlt még össze a világon, s ha másért nem, bizony ezért az egyért is érdemes felballagni Budapestre, hogy ezt meglássa az ember s még az unokáinak is regélhessen róla. Ennyi után most már azt mondhatnák: bizony szép is, nagy is ez a kiállítás. De hát mindaz, a mit itt csak olyan kurtán említünk, még ■csak egyetlen egy épületnek a kincse. A kiállítás pedig nemcsak ebből az egy épületből áll ám, hanem van ott száz épület is, és a száz között van akkora is, hogy falastul, tornyostul együtt beleférne ez a tündérvárkastély. Az embernek az esze szinte megáll, hogy hát még ennyi kincs mellett is van mutatni való ? Yan ám! Mert hát a zsidó se ad a voltra. Azt mondhatnák az ellenségeink, hogy hát mind szép dolog az a sok kincs, az a régi dicsőség, csakhogy azok már voltak. Nohát, bogy megmutassuk, hogy mi nemcsak voltunk, hanem ugyancsak vagyunk is, meg még ezután is lenni akarunk, hát azzal is kirukkoltunk, a mink most van. Ez aztán lett annjü, hogy száz tetejével többet érő a réginél. Mikor kilépünk ebből a gyönyörűséges tündérvárból, hát még csak akkor érezzük igazán, hogy valóságos tiindérkertbe jutottunk. Virágszö- nyegek, csobogó szökőkutak mellett visz el az utunk s a mint a tündérmesében írva van, hogy aranytetejü kristályüveg paloták között vezetett el a vándor útja, azon módon mi is ilyen paloták közé érünk. Nem tudjuk, hogy melyikben bámuljunk jobban? Az egyiknek egekig nyúlnak a tornyai; a másikról vakítón csillog a fény; a harmadik egymagában akkora, hogy házastul, templomostul beleférne egy falu; a negyediken a szivárványnak minden szine ragyog, s ha némán is állnak körülöttünk, úgy tetszik, mintha mindegyikből egy-egy tündér csalogatna, hívogatna bennünket. Scanned by CamScanner- 39 —
