Székes-Fejérvári Naptár, 1896 (24. évfolyam)
Irodalmi rész
Ill Probatum est. A. keservesen panaszkodik В. barátjának: — Úgy fáj a fogam, hogy szinte megőrülök! — Hogyan lehet ilyen csekélység miatt csak egy szót is vesztegetni! Mikor nekem a fogam fáj, a feleségem megcsókol s nyomban megszűnik a fájdalom. — Ugyan . . « nincs véletlenül otthon a feleséged ? Azok a vök. A. Ebben a lapban van egy adoma, a mely olyan jó, hogy a ki elolvassa, megpukkad a kaczagástól. B. Hol van? Add ide, — elviszem az anyósomnak, Ez is valami. Te Bendegúz: Hozz nekem egy pohár sört. — Milyet tetszik parancsolni, világosat vagy barnát? Vendég: Világos, hogy barnát! Ez meg egy másik. Bendegúz hozz egy pohár sört, de a habot külön pohárba hozd, mert azt nem szeretem. Gyöngéd czélzás. — Nézd csak kedves Gyuluskám, egy olyan szép karpereczet néztem ki magamnak. — Úgy ? No hát csak nézz ki magadnak olyat is, aki megveszi neked azt. * Kaszárnyából. Azt a kipányvázott pofáju miatyánkját a kvarglifaló girhes mivoltodnak, mit tátod el most a szádat, hisz nem mondtam, hogy köpni akarok ? ____ Enyhítő körülmény. Védőügyvéd. Tessék tekintetbe venni tekintetes törvényszék, hogy védenezem nagyot hall, ennélfogva nem hallgathatott a lelkiismeret intő szavára. Scanned by CamScanner
