Székes-Fejérvári Naptár, 1896 (24. évfolyam)
Irodalmi rész
A VARRÓLEÁNY. Perczeg a tű sima vásznon, Jár az öltés tizen, százon; Könnyű kézbül, finom kézbül Babaruha lassan készül, Lassan készül. Szép Mariska nyírja, varrja; El-elfárad gyönge karja. Sokszor mintha volna fábul, Azt se tudja mire bámul, Csak elbámul. Folyosón ha lépés hallik, Keble szinte megnyilallik; Sóhaj illan ajakáról: „Istenem, tán jön a báró, Jön a báró.“ De a lépés hangja elvesz, Lassan aztán alkony, est lesz; Dús könnyűi szertefolynak, Csuk rebegi „Hátha holnap, Hátha holnap!“ Múlik egy nap, kettő, három, Sohse hitte, hogy még várjon ! Hűtlen volna? nem hihette, Hisz a báró úgy szerette, ügy szerette! Szép Mariska vár reménynyel, Jön a postás kis levéllel. Neki szól az tőle, tőle, Kinek ő lesz egykor nője, Egykor nője! Megcsókolja százszor nyomban, „Elutazott ugye mondtamI“ És olvassa szívre zárja, „Megjön, megjön nemsokára, Nemsokára !“ Múlik egy hét, kettő, három, Sohse hitte, ennyit várjon! Ha lehetne itt is volna, Egy bárónak sok a dolga, Sok a dolga! így magát elvigasztalja, S a ruhácskát tűzi, varrja; Mire megjön épen kész lesz, Megmutatni milyen szép lesz, Milyen szép lesz ! Múlik egy hó, kettő, három, Mégse hitte, ennyit várjon! Babaruha kész van régen, A bölcső is az ágyvégen, Az ágyvégen. Benne szép kis szőke angyal, Édesgeti édes hanggal; Szakasztott az édes atyja, Hogy örül majd ha láthatja, Ha láthatja! Mert ha nem is most, de megjő, Bizonyosan tudja ezt ő. Majd meglepi úgy titokban, Nem is sejti csak betoppan, Csak betoppan ! Múlik egy év, kettő, három, Szép Mariska addig már rom; Nem is él már, csak haldoklik, De a bárót várja holtig, Várja holtig! Oh a báró eljött volna, De mikor oly sok a dolga ! Száz helyt is kell hogy lehessen, Az a sok bál a sok verseny, Bál és verseny! Scanned by CamScanner Seress Imre.
