Székes-Fejérvári Naptár, 1894 (22. évfolyam)
Irodalmi rész
szerencsés csel által kiszabadult. Itt jelentette magát a császári biztosnál, gróf Zichy Ferencznél, kitol útlevelet kapott Budapestre. Neve már akkor körözve volt; bujdokolni nem akart s igy nehány napi pihenés után legbiztosabb s legegyenesebb útnak tartotta a „Neu- gebaude-“t. A hadi törvényszék kétszeri kihallgatás után elitelte 6 évi varfogságra vasban. Megszabadulhatott volna, ha hazudni tud es minden tettét a volt kormánybiztosra gr. Batthányi Istvánra hárítja. Mert amint később értésére esett — bizonyos magasabb rangú úrnő, osztrák tábornok neje, igen érdeklődött sorsa iránt s az auditor áltál szajaba adatta a mentő szót. De — az ügyet megtagadva - ilyen áron menekülni nem akart. Utóbb elvitték Munkácsra, hol 1 '/2 évet töltött; onnan Olmützbe, hol szintén l’/2 évet töltött. 1853-ban amnestia utján kiszabadult. Hazajővén, püspöke gróf Károlyi György házához rendelte udvari káplánnak Csurgóra, Fehérmegyébe. — Ugyanott később az urfiak, gróf Károlyi Gábor, Tibor és Istvánnak nevelésével bizatott meg. — A nevelés bevégzése után azon nagy eszme fogamzott meg agyában, hogy az orvosi tudományok segedelmével orosz protektorátus alatt elmegy Ázsiába történelmi kutatások végett, fölkeresendő azon földet, honnan a „döntő“ (Don-tői) magyarok Almos vezérlete alatt Pannóniába indultak. Tehát 1861-ben, 4‘2 éves korában, elkezdte tanulni a medicát és 1867-ben letette a szigorlatokat. Most már mint orvostudornak, csak útlevélre volt még szüksége a magyar minisztériumtól. Ezt is megszerezvén, elindult. Azonban újonnan kinevezett püspöke, Jekelfalussy, aki őt régebb időkből ösmerte és sehogyakarta ezen, mint mondá, veszélyes útra elbocsájtani táviratilag, még egy találkozásra liivta föl Budapestre. Itt annyit beszélt neki az isteni gondviselésről, hogy végre megadta magát s ama nagy czélt, melyért annyit fáradott s amelyben lelke minden Öröme tellett, elejtette. — Fzen tettét bánta meg életében legjobban és most is bánja még, hogy akkor engedett. Jekelfalussy azonnal megszerezte neki a praezentát a zsámbéki plébániára és kinevezte helyettes esperesnek. Négy év múlván lemondott hivataláról. Nem tudott az egyházban akkoriban támadt áramlattal megbarátkozni ; lelke meggyőződését pedig nem szokta alárendelni semmiféle hatalomnak. Hozzájárult még a kath. autonómiának, melynek kongresszusán bizottsági jegyző volt — meghiúsulása is. így elkedvetlenedve, egészen visszavonult minden egyházi, úgy mint polgári hivataloskodástól és mint a természet szépségeinek barátja, Zala- megyének egyik zugában, közel a Balatonhoz, a Badacson tövében Nemea Scanned by CamScanner — 44 —
