Székes-Fejérvári Naptár, 1894 (22. évfolyam)
Irodalmi rész
fontosabb tantárgyakból három-négy éven keresztül ugyanaz az egy tanár vezette előre. Így például a magyar nyelvet és irodalmat az ötödik osztálytól kezdve az érettségi vizsgáig Mészáros Amandtél tanulták, ki az Írásbeli dolgozatokra nagy súlyt fektetett. A természettant Supka Jeromostól, a volt zirezi apáttól hallgatták négy éven keresztül; a mathematikára geniális pénzügyminiszterünket Pallér Kelemen, a székes- fehérvári főgimnázium jelenlegi derék igazgatója tanította, a latin és német nyelvre az áldott jó szivti. Liszy Lajos, a görög nyelvre és történelemre a mostani zirezi apát, Vajda Ödön, kit az ifjúság igaz ragaszkodással becsült s különösen történelmi előadásain lelkesült. Atyánk volt ö atyánk helyett. Okos szigorral, páratlan igazságszeretettel nevelt bennünket, módot nyújtva számtalanszor arra, hogy lelkünk művelődése, szívünk nemesítése mellett ifjúsági örömekben is legyen részünk, s kedélyünk ruganyos maradjon. Miként fogta ö fel nemes hivatását, mennyire szerette tanítványait, szépen bizonyítja az, hogy akkor midőn rendtársai apáttá választották s én ebből az alkalomból, mint régi jóltevömet, üdvözöltem, levelemre ekként válaszolt: „Szeretett Kálmánom f Хеш mósodott el emlékemből az édes együttlét múltja, ezt Ön hozzám intézett kedves levelével csak folfrissitette. Jó kivánatait szivem mélyéből köszönöm, ha azok emlékében élek, kikkel együtt éltem életem legboldogabb éveit, eléggé meg vagyok jutalmazva. Tartson meg jövőre is becses emlékében, jóindulatában, biztosítom arról, hogy minden volt tanítványomra, közöttük Önre is, szerető szívvel gondolok. Az isten áldása legyen minden léptén. Szerető barátja Vajda Ödön.u Ha van a földön igazi erkölcsi jutalom, úgy régi jó és bölcs tanárunk elnyerte ezt akkor, midőn egyik legkedveltebb tanítványa, Wekerle Sándor az ország első embere lett. Volt még a mostani miniszterelnöknek a fehérvári főgimnáziumban egy világi — ott ideiglenesen alkalmazott — tanára is. A bölcsészeim oktatta öt a hetedik osztályban. Az ethikát tanította. És tanításának volt foganatja, az általa elhintett mag nem esett kősziklára, hanem termő talajba. A sors szeszélye ugyanis ezt a régi tanárt az élet göröngyös- országutján a annyira megviselte, hogy hosszú évekkel később, akkor midőn Wekerle Sándor már pénzügyminiszter volt, a mindennapi kenyérért kellett aggódnia. A régi tanítvány szive megesett az összetört emberen s kenyeret adott neki; a bölcsészet egykori tanárát alkalmazta (a minek még alkalmazni lehetett!) a pénzügyminisztériumban — napidíjasnak. Ilyen az élet! Sümegi Kálmán. rFováro«i Lapok-“ 18У2. 340. sz.- 86 — Scanned by CamScanner
