Székes-Fejérvári Naptár, 1894 (22. évfolyam)

Irodalmi rész

Szerencsétlen szójáráe.

A beregi asszonynyal történt, hogy a szolgabiró előtt megjelenvén, panaszát divatos táj szólással a következőképen adta elő:

— Hát kérem alásan, úgy volt az tekintetes úr, hogy azt mondta , nekem az a sehonnai ember, hogy én becstelen személy vagyok, a minthogy igaz is.

— Hiszen ha igaz, hát miért jött ide panaszra asszonynéném ? —

pattan fel a gzolgabiró. ,

— Már megkövetem alásan a teins főszolgabiró urat, ne tessen tréfáim, mert kérem szeretetvel, mit mondana ahhoz a tekintetes úr, ha teszem azt a teins szolgabiró úr feleségének azt mondaná valaki, hogy becstelen személy, a minthogy igaz is, kérem alásan.

Talán mondanunk se kell, hogy asszonynéném nyomban kiröpíttetett.

Utoljára.

Egy alantasabb hivatalnokot gyakran szekirozott a főnöke, mindaz- által, midőn a hivatalnok halálán volt, halálos ágyához sietett.

— Bocsásson meg, barátom, ha megsértettem! — kérleli a haldoklót.

— Soha sem haragudtam önre, — válaszolt a haldokló, — mert tudtam, hogy bolond lyukból bolond szél fú.

Szemrehányás.

— Barátom miért van bekötve a szemed ?

— Kérlek, megint szemrehányást kaptam az anyósomtól.

Megfelelt neki.

Beállit egy reggel m. Kr. Lajos Gr . . 1 fehérvári borbélyhoz és azt kérdi itthon-e a gazda; igen itthon van, én vagyok az. Borotváljon meg, mond m. Kr. Lajos. Ott van segédem, majd elvégzi az, mert nekem mennem kell. De kérem, mond m. Kr. Lajos egész indignátióval, én nagyságos m. Kr. Lajos vagyok a bodajki uraság! Épen azért ne tessék neheztelni * nagyságos ur, mert én Steiner Fülöp püspök úrhoz megyek borotválni — a ki méltóságos ur!

— 128 —

Scanned by CamScanner