Székes-Fejérvári Naptár, 1894 (22. évfolyam)
Irodalmi rész
— 108 — Cserépruha. Télen történt; éppen a lábatlani erdő szélén botorkáltam hazafelé este, néha térdig érő havat gázolva. Egy ritkáshoz érve jobbra tekintek s ott egy csoport czigányt vettem észre. Fel se tűntek volna nekem, hiszen szokva voltam ilyen látványhoz, hanem a ködön keresztül egy roppant fazékból a füstölgő tűz mellett valami barna bozontos bukdácsoló csomó látszott ki. Kiváncsi lévén hogy mi lehet, közelebb mentem. — Hej! eb az átkozott vaskandóré pogány népe! — kiálték, midőn észrevettem a fazék tartalmát, — meg akarjátok főzni azt a gyereket? Hogy a menykő üssön vadhitü gyomrotokba! Veszed ki mindjárt te vén dádé, mert agyonlőlek! — Dehogy fözsöm, dehogy főzsöm! — dadogá az öreg nagy ijedten. Kern vesett meg á gyomrom; segény purdénak nincs hácsukájá, ázsért tártjuk lángyos vizsben, mert ázs Isten hidegje mezstelen megvenné, s há sikít, mingyár elhúzsom á tüzstöl. Scanned by CamScanner
