Székes-Fejérvári Naptár, 1894 (22. évfolyam)

Irodalmi rész

Nem gondolok read haraggal.

Mért bántsam a napot?

Hogy nékem is feljött, le is ment,

Megváltott s elhagyott ?

Tört szemmel, hervadó ajakkal.

Szived kiéghet, fényed elhal,

J)e nálam emlékül marad Egy mosolyod, egy sugarad.

Mutatvány Zempléni Árpád 1893-ban megjelent nagy dicséretet aratott költeményeiből.

Az örökségrabló.

Az öreg Márta berohant és ezzel a hirrel vert föl:

— Az ön nagybátyja haldoklik !

Elrohantam a haldoklóhoz. Ott állottam megint annál az ajtónál, mely előtt már két nap óta lesem annak az agóniáját, a ki fölnevelt, a ki sokáig oly gyengéd volt hozzám. Elűzött környezetéből megtiltotta, hogy bebocsássanak palotájába — pedig semmi oka sem volt rá, egy szóval sem bántottam meg, — egészen egyszerűen azért, mert engem az „öu kedvéért kitagadott!

0, ez az „ő!“ ott látom öt sürügni-forogni, a haldokló szobájában, alig öt lépésnyire tőlem. Mily odaadással ápolja a beteget! Az orvos minden rendeletét vakon teljesiti! Egyetlen mozdulata sem kerüli el figyelmemet. Iszonyú gyűlölet forr ereimben, mihez még az aggodalom, a megalázás, az utálat érzése is járul. Borzasztó fájdalom, végtelen lehangoitság fog el s csak azt birom magamban mondani:

— Ah, a szemtelen teremtés!

Nagyon szép ebben a kétes világításban; arcza úgy ragyog, minta halovány nimfák a sötét levelek közt. De én azért a szépségéért is gyűlölöm; gyűlölöm, mert ezzel a szépségével gyalázatosán visszaélt;

„ gyűlölöm, mert arra használta fel, a mire a gyilkos kését, a mire a tolvaj betörő szerszámát.

És a szomorú emlékek egyre felkavarodnak lelkemben, miként a keleti széltől űzött felhők a mennyboltozaton.

Újra látom őt, Németországból való visszatérésem után, a mint az aggastyánnál megtelepedett. Hallom, a mint nagybátyám ezt mondja nekem:

— Ez az én öreg Smart barátomnak leánya. Szegé^^ ördög tönkre ment és aztán meghalt. Beménylem, megengeded, hogy egy kis hozományt. • biztosítsak számára ... Te azért mégis milliomos léssz ! .

8*- 91 —

Scanned by CamScanner