Székes-Fejérvári Naptár, 1894 (22. évfolyam)

Irodalmi rész

Ábel: Ne aggódjék, édes. Semmi más nem következik be, mint a boldogság. Felséges, örökre feledhetlen boldogság, a melynek a részesei mi leszünk. Édes álom, a mely beteljesül; lángban égő vágy, a mely csókban csattan el és idill, a mely sokáig, sokszor megismételteti magát.

' Ne lásson semmi mást, csak engem, ne gondoljon senki másra, csak én 3 rám, a mint magán kívül én sem gondolok semmire (Megöleli.)

Lina (gyorsan kibontakozik Ábel karjaiból s az ablaknoz rohan.)

Ábel (elcsodálkozva): Mit akar?

Lina (kinyitja az ablakot): Majd elfelejtettem. Milyen katasztrófa következhetett volna be.

Ábel: De hát, édes, feleljen, miért nyitotta ki ezt az ablakot?

Lina (megkönnyebbülve): Azért barátom, hogy legyen hol menekülnie, ha a katasztrófa fenyeget. Ez az ablak a kertre nyílik, s ezen egy pillanat alatt kiugorhatik, ha‘jönni talál a férjem.

Ábel: Engedjen meg, de kint hideg van és nézze csak, hogy hull a hó.

Lina: Annál jobb, mert legalább elfödi majd a nyomát.

Abel: De rettenetes hideg jön be.

Lina: Nem baj. A fö az, hogy én nyugodt legyek és hogy ne legyen olyan nagy a veszély.

Ábel (Linamellé megy és megfogja a kezét): Nos? Most már nyugodt?

Lina: Valamivel nyugodtabb vagyok.

Ábel: Szeret egy kicsit?

Lina: Nem tudom, de azt hiszem. Talán . . . talán . . .

„ t

Abel: Es ugy-e elhiszi, hogy én imádom. Hogy senkisem szerette úgy az életben, mint én?

Lina (hallgatózva): Hiszem, hiszem.

Ábel: Több mint egy éve múlt, hogy vágytam ez édes kettes után.

Azóta, a mikor megláttam a bálban. (Súgva.) Milyen tündérszép volt maga akkor is. Karjainak gömbölyüsége és az a . . .

Lina (ijedten): Nem hall semmit?

Ábel: A saját hangomat csupán, a melybe belevegyül a szivem dobbanása. Szerelmes, vágyó szivemnek a . . . &

Lina (összerezzen): Jaj! Léptek a folyosón. Végem van.

Ábel (hallgatózik): Semmi. Semmi.

Lina (halkan sikolt): A külső ajtó kinyílt. Az istenért, meneküljön.

Ábel: Képzelődés. Higyje meg, csupa képzelődés. - **

Lina: Jaj ! Itt van!

Harmadik jelenet.

(Lina, Ábel és M a r c s a.)

Marosa (gyorsan belép; szólni akar de nem tud. Szedi a lélegzetet.)- 86 —

Scanned by CamScanner