Székes-Fejérvári Naptár, 1892 (20. évfolyam)

Irodalmi rész

— 65 —

Bemutatás.

— Kérem, én Bartha vagyok Л-val, — mutatja be magát egy úr a váltóüzletben, azt akarván vele tudatni, hogy ősnemes családból származik.

— Én pedig Ehrenreich Herman vagyok három Л-val, — vágott vissza a váltóüzlet tulajdonosa.

Páratlan kutya.

Vén vadász (borozás közben következő füllentéssel ejti ámulatba a korcsma jámbor látogatóit). Sok kutyát láttam, sokról hallottam, olvastam is dicséretet, de olyan még sem létezett, mint az én Diánában boldogult Néróm volt. Fiatal korában agárnak használtam, hét billikomot, kilencz lovagló ostort, tizenhárom tajtékpipát nyertem vele. Mikor vénült és a sok futástól kopni kezdtek a lábai, a legjobb „szóló kopóu lett belőle; egész vén korára már úgy elkoptak a lábai, hogy csak mint daxlit használhattam. Higyjétek el, ekkor is ritkította párját, eleven rókát, borzot, egyszer még medvét is húzott ki a lyukából! Midőn elpatkolt, akkor sem akartam tőle megválni, bőrét kikészítettem s vadász kabátomat béleltettem ki vele. Hiszitek, nem hiszitek, még most is felborzad minden szőre, ha vad közelében találok járni, szóval: az volt csak a kutya!

Scanned by CamScanner