Székes-Fejérvári Naptár, 1892 (20. évfolyam)
Irodalmi rész
leányuknak. Louise kisasszonynak...“ Kisasszonyt Végre, szerencsére már nem sokáig fognak igy szólítani. Kisasszony, kisasszony! ez nagyon kedvesen hangzik eleintén, mikor az embert nem szólítják többé kis leány-\\як, gyermekem-nek, vagy épen magácská-шк... Magácska! .hírt régebben a házunkhoz egy öreg ur, a ki valóságos szenvedólylyel hitt magácskának; gyűlöltem!... Szegény, már meghalt... Kiég baj rá nézvo. Tudom, hogy eljött volna holnap és örült volna, hogy asstfonyom-nak szólithat. (Sóhajt.) „ Ah! Örültünk volna mind a ketten !... (Egy darab pap irt vesz elő nevetve a levélszchrénykeböl.) Ali! íme az átkozott iskolai föladat, a melyet sohasem voltam képes megfejteni. Huszon- nyolczadik voltam az osztályunkban . . . igen, huszonnyolez között ... mennyit kínlódtam ezzel! Csúfoltak is érte eleget! (Olvassa.) „Ha egy embernek egy fa kivágásához két napra van szüksége, hány fa kivágása ad munkát 620 embernek, 33 napon át?“ ... Azt mondták, hogy ez igen egyszerű, de hiába! a számok és én . . . Meg is mondtam férj ... férjemnek — mért ne hívhatnám igy, holnap úgy is igazán az lesz, most pedig nem hallja senki — megmondtam neki: „A számadást ön fogja vezetni, mert; én a számolásban csak hibázni tudok.“ (Menyasszonyi ruháját vizsgálva.) Még sohasem öltöztem fehérbe, csak az első áldozáskor: holnap lesz a második napja... Bálba, konczertbe, színházba is fehér ruhában mentem ugyan, de ez nem számít: csupa kék szalag volt a ruhám. Itajtam nagyon jól áll a fehér, ámbár d’Arqueney- Joyeuse asszony azt állítja, hogy a fehér csak a barnához illik... mert ö barna ... Koszorúm. (Homloka fölé tartja a narancsvirágkoszorut.) Én meg szőke vagyok... hát nem jól áll nekem ez a koszorú ?... Miért tesznek éppen narancsvirágot a fiatal ara fejére ? Én nem tudom. De hát ez a szokás... ha először megyünk férjhez... mert de Trelles asszonynak nem volt, mikor másodszor ment férjhez, de Branjac kapitányhoz. Én nem tudom ... kell valami okának lenni. (Elgondolkozva.) Holnap fogom hát kimondani az Igen-t. — Igen? — Lehet vagy harminczhatféleképpen igen-1 mondani. Például: Igen, mama. Igen, papa. Igen, uram ... Igen és nem, ezt a két szót mondják a legtöbbször ... De mégis, nem-ct sokkal ritkábban mondanak, nem merik annyiszor mondani, mint az igen-1. Ez a holnapi igen csakugyan furcsa — nem tudom miért, de zavarba ejt. . . Hogyan mondjam? hogy kell mondani? Nem nagyon hangosan... oh nem, a templomban ... És nagyon halkan még kevésbé, azt akarnám, hogy hallják... egy kicsit, nem mindenki, csak a legközelébh állók... Lássuk csak: (Feláll.) igy ... Én itt állok, itt van előttem az oltár... Oh! érzem, hogy félni fogok... Aha! Mi jutott eszembe ! Behunyom a szememet, akkor nem fogok annyira félni. (Halk, mormogó hangon utánozza — 42 — * Scanned by CamScanner
