Székes-Fejérvári Naptár, 1892 (20. évfolyam)
Irodalmi rész
YBL MIKLÓS. (1814—1891.) 18bJ. nyarán történt, bogy a magyar mérnökök és építészek egyesülete megünnepelte félszázados évfordulóját annak a napnak, melyen a magyar műépítészek Nesztora, Ybl Miklós, az alkotásoknak ama terére lépett, a hol az ihletett művész életet lehel az élettelen köbe s azt oly alakba önti, hogy mialatt megfelel az élet gyakorlati szükségleteinek, egyúttal az Örökké szépnek is kifejezője legyen. A műépítészet mesterét méltán ünnepelték. Eddigelé ő volt e téren a leginkább kimagasló alak, s alkotásai, melyeket az ö teremtő lelke maga után hagyott, századokig fogják hírét föntartani. Nem mintha nem lettek volna már ö előtte is, a kik hazánkban szépet és maradandót alkotának; mert voltak ilyenek már évszázadok előtt is. Csakhogy azok idegenek voltak, olaszok, németek, francziák, s alkotásaik nem a magyar nemzet szellemének voltak szüleményei. Csak a legújabb kornak volt föntartva, hogy a magyar nemzet középületeit saját fiai alkossák. Es ezek között volt Ybl Miklós, nem csak idő szerint, de tehetségre nézve is első, igazi úttörője, mestere az utána következő tehetségeknek, egy teremtő elme, a kinek a fővárosban a lipótvárosi bazilikán s a dalmüszinházon kezdve templomok, paloták s más müépitmények, de az országban szerte is a legpompásabb főúri kastélyok és más monumentális müvek hirdetik és fogják hirdetni dicsőségét. Újabb kulturtörekvéseinknek e kimagasló alakja nincsen többé. Alkotásai közben, — hiszen épen most dolgozott azon, hogy ős Buda várát a királyi palota kiépítésével Mátyás király korabeli fényéhez közelebb hozza — szólította el az élők sorából jan. 21-én a halál, nagy veszteségére a leginkább általa föllendült építészetünknek. Ybl Miklós 1814. ápr. 6-án született Székes-Eejérvárott, hol atyja kereskedő volt. Alsóbb iskolái végzése után a bécsi politekhnikumra ment, s ott 1828-tól 1832-ig tanult; ezután Budára ment, hogy valami alkalmazást nyerjen az országos építészeti bizottságnál. Kísérlete nem sikerült, s arra lön utalva, hogy pályáját egyedül önerejére bízva, Önállóan kezdje meg. Gyakorlati működését 1832-ben, mint kömives inas kezdte meg. Fölvétette magát a kőmives czéhbe s 1836-ig Fóliák Mihály műépítész vezetése alatt dolgozott, különösen a Ludoviceum építésénél s a múzeum- épület kezdeténél. Fóliák Mihályról l7bl mindenkor a hála és elismerés hangján nyilatkozott, nem egyszer mondá: „Kitűnő építész volt, alapos ismerője a régi formáknak, mindig a klasszikái alakok körében mozgott; a mit nála láttam és tőle tanultam, az megmarad nekem egész életemre.“ — 33 — Scanned by CamScanner
