Székes-Fejérvári Naptár, 1891 (19. évfolyam)

Irodalmi rész

71

— Hát te mit keressz itt, more?

— Csák felgyittem egy kicsit kerílnizsni.

— Hát mi hir otthon? Mit csinál a papagályom?

— Mikor elgyittem, hát áludt.

— Aludt? Hát különben kiabál-e?

— Kiábál, kiábál; de nem hángusán.

— Ugrál-e?

— Ugrál, ugrál; de nem mágusán.

Ez szöget ütött az uraság fejébe s gyanakodólag kérdezte tőle:

— Te more, talán bizony megdöglött?

— Lijje ágy un mágát! — vigyorgott a czigány, — mágá mondtá elészer, hogy megdöglött!

Gyermek-észszel.

— Ejnye Bélácska, maga már nagy fiú, s még mindig nem bírja maga felhúzni a czipöjét? . . . Mit csinál, majd ha katona lesz?

— Azt, amit moszt. Hiszen minden tatonának van dajtája!