Székes-Fejérvári Naptár, 1891 (19. évfolyam)
Irodalmi rész
65 — Na én azt hiszem, mindjárt megüt a guta, a mint ezt hallom; de nem engedtem, hogy észre vegye és azt mondom: „Nem úgy uracskám, nem úgy fogadtunk; a szerződést meg kell tartani — a negyedév előtt ki nem megy a házamból.“ — No azt majd meglátjuk, mond a festő, erőszakkal vissza nem tart, a lakásra már előleget is adtam és holnapután hurczolkodom, ha csákány hull is az égből. — No, no uracskám, ne legyen már ilyen, mondom neki, hiszen azt tudja, hogy jobb házi urat, mint Hajagos, nem kap egész Budapesten és aztán maga is nyugalmas, csendes lakó volt, a kit szívesen el nem bocsátunk. Tudja-e mit — tartsa meg a lakást 320 forintért és maradjunk a régiek. Itt a kezem, csapjon bele! — Volna eszembe! Hiszen akkor én lennék a világ legnagyobb szamara, mond a festő, ott 250-et adok sokkal szebb lakásért. Holnapután hurczolkodom! Isten áldja meg Hajagos ur! Azzal ismét kifutott az ajtón. En Istenkém, engem a rémület egészen elfogott. Holnapután költözködni akar és nyolczadnapra meg kell halnom, ez bizonyos. Tehát még épen tiz napig élek! Hogy mennyit szenvedtem azon a napon, arról nem lehet fogalma senkinek és egész éjjel nem bírtam a szememet lehunyni. A mint megvirradt, eszembe jutott, most már csak kilencz nap az élet, ha a festő csakugyan kiköltözik! De most fel is tettem magamban: nem szabad elmennie, bármenynyibe kerüljön is! A mint nyolcz óra lett, felöltözöm és felmegyek a festőhöz: — Meggondolta már, kérdém, nem akar nálam maradni? — Nem, feleli, holnap hurczolkodom. — Na, tudja mit, mondom, tartsa meg a lakást a régi áron, csak maradjon nálam. — Nem, mondja ő, holnap hurczolkodom! — Csak nem lesz irányomban ilyen kegyetlen, mondom, hiszen tudja, hogy én szeretem, tartsa meg a lakást 290 forintért. — Nem, mondja ö, holnap hurczolkodom! — De ha 280-ért adom, mondom neki és szemeimbe már a könnyek is gyűlnek. — Mondok valamit, válaszol a festő, az István-téri lakás szebb és csak 250 forint; de pusztán az ön iránti barátságból megmaradok, ha ideadja a lakást 240-ért. Tetszik vagy sem? — Uram, mondom neki és sirok, mint a kis gyermek, ön csakugyan vérszopó állat, azt most már belátom; de hát én nagyon szeretem — oh! — igen — tartsa meg 240-ért! — És visszaadja a 20 forintot, a mit ott előlegül adtam, teszi hozzá a gazember. Scanned by CamScanner
