Székes-Fejérvári Naptár, 1891 (19. évfolyam)
Irodalmi rész
52 rettenetes ember. Közmondásokban beszél, versben mond pohárköszöntöket, spanyol dragonyos tábornoki egyenruhában olt tüzet, meggyőződése hevében ir újságot — és árvalányhajas kalapban vezeti a dalárdát. Jelenleg az árvalányhajas kalap és a dalárda volt vele. A 6 lóra szánt málhás zónakocsiból nyomban utána ki is bontakozott Tatrang és vidéki tizenkét árvalányhajas, egyesült dalár. Unokabátyám tulboldog volt, hogy szives voltam fogadtatásukra megjelenni. Mert bizonyosan olvastam a lapjában, hogy ők jönnek. Jönnek és mennek a promontori dalár-verseny re. Természetesen ott első dijat nyernek, mert vannak fényesebb dalárdák is, de nem mind arany, a mi fénylik. Ez biztos, mint kétszer kettő négy. De bár a lónak négy lába van, mégis megbotlik, tehát kalauzoljam őket. Hálájukra számithatok, hiszen ki mint vet, úgy arat. S eközben az én árva fejem fölött ott ingott-bingott köröskörül a tizenhárom árvalány haj-bokréta. — Uraim, — mondám a kétségbeesés sugalta fortélylyal, — nem hagytak valamit a kocsiban ? S ezzel neki rohantam a vonatnak s bemenekültem a 6 lóra szánt kocsiba. A vonatot éppen akkor tolták ki a pályaudvarból s rajta engem is. A lóversenytér körül ugrottam le újra a földre. Mig be nem sötétedett a mezőkön bolyongtam s csak az est homályban osontam haza. Tatrang vidéki unokabátyám már ott horkolt az ágyamban. Zengett, mint egy egész dalárda. El innen! Az utczán itt-ott árvalányhajas alakok mozogtak, másutt pipázó óriások fújták a füstöt a kivilágított kirakat előtt. A Pannóniából az „Is—is—isu nóta pengett ki. Benéztem, — ott ültek Máli néniék egy nagy asztalnál. Tovább! A hatvani-utcza lámpáinak fényében nem is sejtett vidéki atyafiak orczái bukkantak fel. Át Budára! Föl a várba! Lelkendezve álltam meg a Hentzi-szobra alatt. Köröttem sötétség és csend. — Biz ezt is a levegőbe kellene már robbantani, — szólal meg a néma sötétségben egy ismerős hang. Tyüh, hisz ez Boldizsár nagybátyám, a sárréti negyvennyolczas kör elnöke. Vesd el magad! A Sashegyen jártam, mikor pitymallani kezdett. Piros fényben ragyogott az én szép fővárosom, melyet megszállva tartanak a zónás atyafiak. Scanned by CamScanner
