Székes-Fejérvári Naptár, 1891 (19. évfolyam)

Irodalmi rész

45

A mult idők eseményeiből sok félreértés, sok keserűség maradt fönn, e hazában, mik ha talán itt-ott csillapodtak is, el még nem enyésztek s egy újabb ballépés lángra gyújthatná ismét a káros viszályok lappangó szikráját. Komolyan óhajtunk méltányosak lenni Horvátország és a közöttünk lakó más nemzetiségű honfitársaink igényei iránt s azt akarjuk, hogy ne csak törvények, ne csak szerződések, hanem közös érdekek, közös érzelmek is egyesítsenek bennünket. De ha mi már az országgyűlés kezdetén oly lépést teszünk, mit az ellenséges indulat könnyen fölhasználhatna káros izgatásokra, s azon gyanúnak ébresztésére, hogy Ígéreteink csak puszta ígéretek, s mi szándékosan nehezítjük az országgyűlés működéseinek még megkezdését is, csakhogy más nemzetiségű honfitársainknak tett ígéretünk valósítását halaszthassuk; ha azon tettleg fönnálló hatalommal, melyért ők tizenkét év előtt annyi vért ontottak, mi csak azért, mert az formájában még nem törvényes, szóba sem akarunk állani, még azokra nézve sem, mik annak törvényesitéséhez szükségesek, akkor — úgy hiszem — a közöttünk és más nemzetiségű honfitársaink között oly igen szükséges egyesüléshez reményünk alig lehet.

Nem állítom én, hogy az általam javaslatba hozott fölirat minden bajt és viszályt elhárít; nem mondom, hogy annak óhajtott sikere leend. Debet, sőt valószínű is, hogy az osztrák államférfiak politikája ezentúl is oly követelésekkel lép föl ellenünk, miket teljesítenünk lehetetlen és akkor végre mégis törésre kerül a dolog. De ne idézzük elő mi magunk a törést, s ha kikerülni nem tudjuk, az ne a mi vétkünk legyen. Hiszen ha mi azt mondhatjuk önmagunk előtt, a nemzet előtt és Európa előtt, hogy megtettük, a mit szabad volt, de alkotmányos önállásunk föláldozását követelték tőlünk, elakarták venni a nemzettől az adó és katonaság meg- ajánlhatásának jogát, megakartak fosztani a parlamentaris kormánytól, a felelős minisztériumtól, egy szóval azt akarták, hogy Magyarország ne legyen többé önálló független Magyarország, hanem legyen alkotmányos osztrák provinczia és e miatt törésre került, mert mi ezen föltételeket el nem fogadhattuk, s az országnak mint önálló országnak politikai megsemmisülését alá nem írhattuk; igazolva leszünk és sem magunk, sem más nekünk joggal szemrehányást nem tehet, s jobb téren állunk, mintha a törést s annak következéseit, legalább némely részben, nekünk is tulajdoníthatják.

Ezek igénytelen nézeteim; ezek fövonásai azon politikának, melyet én követni óhajtok. Lesznek talán, kik e politikát nem találják eléggé merésznek, lesznek, kik azt félénknek fogják mondani.

Igenis, uraim! ezen politika nem koczkáztató merészség politikája, hanem az óvatosságé, nem félénk, hanem erőnkhöz s helyzetünkhöz van mérve. Harczban, a cselekvés terén gyakran szükséges a merészség, mert Scanned by CamScanner