Székes-Fejérvári Naptár, 1891 (19. évfolyam)
Irodalmi rész
38 meg van fosztva alkotmányos szabadságának minden biztosítékától, nem bocsátkozhatik semmi újabb törvényalkotási értekezletekbe, semmi egyezkedésekbe; mert miként s mi őzéiből alkosson újabb törvényeket, midőn azt látja, hogy egyoldalú hatalommal felfüggesztett alaptörvényeinek hatálya még akkor is függőben tartatik, midőn a fejedelem a nemzet képviselőit összehívta, hogy alkotmányos működésűket ismét megkezdjék? Jelentsük ki tehát, hogy az absolut rendszer által hatályon kívül tett s még most is függőben tartott törvényeinknek tüsténti teljes visszaállítását s az absolut rendszer által jogtalanul behozott s még tettleg fönnálló minden törvényellenes intézkedéseknek, törvénytelenül kivetett terheknek, s azok jogtalan behajtásának azonnali megszüntetését határozottan sürgetjük. Föl kell szólalnunk azon velünk közlott okiratokra nézve is, mik ő Felségének, V. Ferdínándnak a trónról még 1848-ban történt lemondását tárgyaz- zák. Midőn ő Felség-e V. Ferdinánd 1848. decz. 2-án a császári koronáról le- mondott, nem adott ki külön okiratot az iránt, hogy a magyar koronáról is lemond: lemondásáról Magyarországot külön nem is értesítette. A lemondási okirat tehát, magyar közjogi szempontból, formájára nézve hiányos, mert Magyarország soha nem volt az osztrák császárságba beleolvadt provinczia; külön koronával, külön alkotmányos önállással bírt, s a magyar király csak a nemzet tudtával és hozzájárulásával mondhatott volna le a magyar trónról. Mi tehát ünnepélyesen tiltakozunk a deczember 2-diki lemondásnak általánosságából vonható azon következtetés ellen, mintha Magyarország az ausztriai császári korona provincziája volna: s ragaszkodván alkotmányos önállásunkhoz, tiltakozunk az ellen is, hogy azon lemondás a nemzet tudta és hozzájárulása nélkül történt. De miután az csakugyan tettleg s változhatlanul megtörtént, mi az ország jogainak jövendő biztosítása végett azt kívánjuk: eszközölje ő Felsége, hogy e formahiány utólagos pótlása tekintetéből V. Ferdinánd ő Felsége egy oly okiratot, mely egyenesen Magyarországhoz legyen intézve, s melyben ő Felsége V. Ferdinánd az országgyűlést értesítse, hogy ö már 1848-ik évi decz. 2-án a magyar koronáról is valósággal lemondott. Eszközöljön továbbá ő Felsége Ferencz Károly ő Fenségétől is egy hasonlóul Magyarországhoz intézett értesítést arról, hogy ő Fensége is már 1848-ban lemondott azon örökösödési jogáról, mely őt ö Felségének, V. Ferdínándnak, trónróli lemondása után a sanctio pragmatica értelmében illette volna. Mi ezen okiratokat annak idejében országgyülésileg fogjuk tárgyalni, sőt azokat törvénybe is kívánjuk ígtatni, hogy legalább utólagosan pótoltassák az, a minek jogszerűleg elölegesen kellett volna megtörténni, s hogy jogaink jövendő biztosítására ünnepélyes óvásunknak s az ország utólagos hozzájárulásának magában a törvényben is nyoma legyen. Scanned by CamScanner
