Székes-Fejérvári Naptár, 1889 (17. évfolyam)
Irodalmi rész
68 — Hallottátok-e már azt az érdekfeszitö gyón ás-történ etet? Nem? No'ugy elmondom. — kezdte Gazsi bácsi fekete kávé mellett a maga mondókáját. Vallatja a csinos paraszt leányt a gyóntató atya: — Van-e még hátra valami édes leányom? — Van bizony, — felel szemérmetesen a leányka, — csakhogy nem merem elmondani . . , — Ments isten édes leányom! Mindent meg kell mondanod, ha a föltámadás hasznaiban akarsz részesülni! — Hát, — mond a leány, magam voltam a konyhában, oszt’ begy iitt Esván bácsi . . . — Nos aztán? — sürgeti türelmetlenül a szent atya. — Osztán megfogta a kötényem sarkát . . . — Nos aztán! szólj hamar. — Osztán megveregette az orczámat . . . — Nos aztán? — mond nagyot nyelve a pap. — Osztán begyütt édes anyám. — Ajnye ördög bújjék az anyádba! — tört ki a várakozásában csalatkozott lelki atya. Hanem van ennek még egy társa. Az aztán a furcsa poenitentia. A barát egy legényt gyóntatott, ki szemérmesen bevallotta, hogy van szeretője, s egyszer uram bocsá! meg is csókolta, mert csak egyedül volt vele. — Nos tovább? — kérdi a szent atya. — Hát igaz, hogy nagy kisértésnek voltam kitéve, de már megölelni nem mertem Juliskámat, keményen álltam ellen a kisértésnek. — Úgy? No hát imádkozzál három miatyánkot, s egyél egy porczió szénát — hangzott Ítélete. — Nem vagyok ökör szent atyám! — Nem fiam, hanem szamár! . . . A beszédes borbély. (Egy elhízott urat borotválva.) „Ma igen szép időnk van Kampós ur!“ — „Hm!“ — „Tetszik tudni már, hogy Fehéréknél egy kis szaporodás volt.“ — „Hm!“ — „Farkaséknél, ide át disznótor van!“ — „Az Isten szerelméért ne beszéljen disznótorról, ha a kés van a kezében!“ — No lássa uram, ha önnek lányom annyira tetszik, nőül veheti! — Oh kérem alássan nagysád, annyira nem tetszik!“ Scanned by CamScanner
