Székes-Fejérvári Naptár, 1889 (17. évfolyam)
Irodalmi rész
64 tott ; a szélrózsa minden irányában elvitték hamarjában a újságot; egyik ide, másik oda futott; egy sereg ember megállapodott a rejtelmes titkot záró ajtó előtt és ott várta nagy zúgás-búgás között a törvény embereit; a gyanúsítások, sejtések, találgatások egész tárháza forgalomba jött közöttük. Julis, a házmesterné nagyreményű serdülő leánya, ki szörnyű kíváncsiságáról volt ismeretes a házbeliek előtt, lassan szobájába osont a gazdátlan távirattal, s ügyesen felbontotta azt. De mikor elolvasta, fitos orrocskáját elfintorította és boszusan kiáltott fel: Ezért ugyan nem volt érdemes vesződni! A táviratban ez állt: „A beteg kiszenvedett. Egy órával előbb jött meg az okmány, mely kinevezi az uj állomásra. Bele tettük a koporsójába.“ Mikor Soráték szobájába betörtek, a két öreget halva találták egymás mellett. — Itt van az ezresbankó, mit a telegráfdrót hozott! — kiáltott örvendezve a házmesterné, mikor a holtakat leemelték az ágyról, és az elcsúszott vánkos látni engedett egy szépen összehajtogatott papirost — no tessék! miféle kincset rejteget ez a két salabakter az ágyában! Ki tudja, nem lesz-e a szalmazsákba több is?!! De mikor közelebbről megnézte azt a kis papirost, megvetően kiáltott fel: — Ah, csak egy rongyos távirat! „Koszorú.“ 1885.
