Székes-Fejérvári Naptár, 1889 (17. évfolyam)
Irodalmi rész
— 50 — Az Urnák úgy tetszett, hogy tőlem elvette, Áldott légyen érte örökké szent neve. Adott más jó anyát a fögondviselő, Aki nevelgetett, intett a jóra ő. Csókolom is érte mindenkor kezeit. Áldja meg az Isten minden lépéseit. Kedves testvéreim, együtt nevelkedtünk, Sokszor meg is esett, egymásnak vétettünk. 0 bocsássatok meg, a mibe vétettem, Mert im közületek nékem el kell mennem. Adjon áldást az Ur, testvéreim rátok, Jók legyetek, egymást soha ne bántsátok. Kedves lánybarátim, ti földi angyalok, Már én közületek más útra indulok. Találjatok ti is majd hu házastársra. A páros életbe, földi boldogságra. Szivemből kivánom! Vacsorára meghívás. Tisztelendő urunk tisztelt családjával, Kérjük és tiszteljük alázatossággal, Tessék jöjjenek el egy kis vacsorára, Ragaljai Sándor szívesen elvárja. Népies hívás vacsorára. Leghübb tisztelettel ismét megjelentünk, Jelen van az idő, hogy vacsorát együnk. Kérjük tisztelettel, hogy majd jöjjenek el, Ragaljai Sándor elvárja örömmel. Mikor beültetik a vendégeket, a kis vöfény felel. Ugyancsak beültek, nemtom mit akarnak, Talán oda ki már dolgot nem találnak, Ha én gazda volnék, mind kipiszkafáznám, Mindegyiket ottkin útnak bocsájtanám. Ellene felel az öreg vöfény. Ejnye suhanczáré hol vagy, kiugrottál, Köszönd, mert most mindjárt egy poflevet kapnál, Tisztelt vendéginket még ki piszkafázni, Megrázlak, még olyat hogy mersz te mondani. Scanned by CamScanner
