Székes-Fejérvári Naptár, 1889 (17. évfolyam)
Irodalmi rész
43 Féléi a menyasszony násznagyja'. Násznagy Uram rövid helyes kérésére, Elbocsátjuk ötét a páros életre, De elébb egy pár szó, jó intésem lenne, Tisztelt vőlegényünk, ha nem neheztelne, Kedves öcsém uram, menyasszonya vele, Elmegy úgy hogy, már majd, neki nője lenne. No tehát, hogy ha nő, az nem egy szolgáló, Tartsa tiszteletben a férje, hogy ha jó, Szintén kedves húgom, tégedet is intlek, Hűséges nője légy, majd a te férjednek. Jó egyetértésben, boldogok legyetek. Elbocsátunk most már, az Isten veletek. Szivemből kivánom! Mivel teendőnket, rendesen megtettük, De ha nem úgy volna, bocsánatot kérünk, Most már vőlegényünk, kedves menyasszonyát Ó magához venné, mint élete párját, Bocsássuk el tehát, a páros életre, Adjon Isten áldást, egész életére. Szivemből kivánom ! A vőlegény násznagyja megköszöni a nevelést. A mi menyasszonyunk, kedves jó szülői, Sok fáradozással, voltak nevelői, Köszönjük szivünkből, sok fáradságukat, Kedves leányukért, sok aggodalmukat, Az egeknek Ura áldja meg mind ezért, És jól nevelgetett, kedves leányukért. Szivemből kivánom! Hogy ha szolgáló volt a menyasszony. Menyasszonyunk, tisztelt gazdája s asszonya, Szivünknek irántuk, buzgó óhajtása, Mi menyasszonyunkkal, a mi jókat tettek, Az Istentől érte, áldottak legyenek. Sok évekig tartsa drága életüket, Minden javaiba részeltesse őket, Scanned by CamScanner
