Székes-Fejérvári Naptár, 1889 (17. évfolyam)
Irodalmi rész
37 vitte a tolmács szerepét e történelmi jelentőségű alkudozásnál, mely a vár átadására vezetett. 1688. május 19-én végleg lehanyatlott a török félholdnak száznegyvenöt évig tartott uralma Székesfej érvár felett. Achmed basa 250 kocsival és nyolczszáz török őrsereggel szabadon bocsájtatott és Illok-ig kísértetett, mely alkalommal százötven keresztény rabszolga szabadságát visszanyerte. A várban tetemes hadikészlet, de annál kevesebb élelem találtatott. Agyú hetvenkilencz került a győzelmes sereg kezébe, melyek közül huszonnégy régebben a törökök által foglaltatván el, 1-ső Ferdinand, Miksa, Rudolf és Lipót császár és királyok neveivel volt megjelelve. A keresztények hada bevonult a városba, melynek utczáin a győztes katonaság diadalzaja zsibonga és végtelen hálálkodásban nyilatkozott a felszabadult polgárság öröme, hogy annyi balsors után a megváltás napja reáderült a sokat szenvedett városra. Székesfejérvár e történelmi napjainak szemtanúja Zenarolla Pál, Szent-Miklósról czimzett idevaló prépost, leírja az eseményt részletesen, közölve okmányait és lajstromát a hadiszerekből álló rendkívül dús zsákmánynak, mely az elvonult pogányhad szertáraival a győzelmes keresztények kezébe került. („Operationi di Leopoldo Primo 1688. Viennae, 1689?) Több érdekes emléke maradt reánk e nagy napnak. Székesfejérvár tudós püspökének, dr. Pauer János tudornak gyűjteményében a város egyidejűleg készült rézmetszetii képét láttam, mely a falai közül kivonuló török hadakat ábrázolja. Székesfej érvár egykorú képe látható e történelmi esemény megörökítésére öntött emlékérmeken. A latin feliratosnak visszlapja Lipótot József fiával, két sas által vont diadalszekéren ábrázolja, mely elesett török harczosok testein gázol keresztül. A győzelem istennője babérkoszorút illeszt homlokára. Egy másik érmen az osztrák és magyar czimer közt elhelyezett trónon ül „Leopoldus magnus,“ övedzve a köriratos jó kívánsággal „Dein Stuhl soll bestehen ewig.“ A töröknek 145 évi uralma alatt, Fejérvár szomorú helyzetben találtatott! A hajdani dicső városnak csak romjai maradtak — erkölcsi s anyagi tekintetben. Ha már most hazánknak és e királyi városnak múltját; azon múlt időt, mely a török uralmat megelőzte, és azon múlt időt, mely azt nyomban követte, a történelmi kútfők útmutatása szerint összehasonlítjuk, e két múltban roppant különbséget és gyászos ellentétet látunk. Ezen két múlt úgy tűnik föl előttünk, mint a hullámzó kalászokkal gazdag Scanned by CamScanner
