Székes-Fejérvári Naptár, 1889 (17. évfolyam)
Irodalmi rész
35 vanicis“ Írott Históriájában a méltó megbotránkozás hangján elbeszéli, s a bíró a külvárosban sz. Mihály templomában keresett állandóbb nyughelyét a holttest számára.“ A török hódoltság nyomorúságába beletörődve másodfélszázadig tengődött az ös királyi város, nagyritkán rázva fel szomorú élete egyhangúságából. E korbeli szegény annaleseiben az 1601-diki év képez csak kivételt, egy épp oly örvendetes, mint a mily szomorú másik esemény által. Ez év szeptember 20-dikára esik ugyanis a város visszahóditása a török uralomból Rudolf király vezérei, Merkurian és Russzwnrm által. Ugyan e nap jelzi szent István hatszáz év óta fennállott bazilikájának, a királyi palotának és a város legkiválóbb épületeinek végpusztulását. A török őrség látván, hogy magát tovább nem tarthatja a császári sereg ellenében, a város jelentősebb középületeit aláaknázta és kétségbeesése végső perczében felrobbantotta. Mintegy kétszázan a királyi palota épületébe húzódtak vissza az önvédelem utolsó küzdelmére, s mikor a győztes császári hadak a kapun készültek rájuk törni, az ott elhelyezett lőport egyszerre meggyuj to tták. A dühöngő szél szerte hordta az égő üsz- köt és mindenfelől felcsapó lángok fogadták a győzelmes keresztények előrenyomuló sorait. Kétszáz császári katona s még ennél is több spahi esett a pusztító tűznek áldozatául. A kortárs, Ortelius szerint, iszonyú látványt nyújtott a halomra dőlt és összeégett városnak képe. A törökök romokban bocsátották ötven- nyolcz évi uralmuk után vissza keresztény kézbe, hogy egy év múlva ismét hatalmukba kerítsék. Hét emlékérem képe fekszik előttem, mely latin és német feliratokban a győzelmes „II. Rudolf császár“ fejérvári diadalát ünnepli. A Pozsonyban ülésező diéta nem kevesebb, mint négy törvényczikkb en (602 articuli 11, 14, 24, 25) gondoskodott a visszavivott vár erődítéséről és ellátásáról, lő-, élelmiszerekkel és kellő véderővel. Csakhogy a török szomszédság gyorsabbnak bizonyult a magyar előrelátásnál. Hasszán basa még az évben rajtütött Székesfejérváron és augusztus 29-én, a mohácsi vész szomorú évfordulóján, nagyrészben idegen őrségével, nagymennyiségű lőszerrel és a hadipénztárral együtt ismét a török kezébe jutott és annak birtokában maradt 1688. évig. Ezen idő alatt a lőpor által fölvettetett, a tűz által el-pusztitott templom, királyi palota és egyéb erős épületek falai leromboltatván, annak kövei, a török által, nagyrészben a várfalak erősítésére fordit- tattak. Nem is nyílt remény e város visszafoglalására a föntérintett évig, minthogy az egymást követő császárok és királyok, a harminc z 4 * Scanned by CamScanner
