Székes-Fejérvári Naptár, 1889 (17. évfolyam)

Irodalmi rész

— 28 —

Ekkor leszállóit Szkurka a lováról s vizelettel megmosta a sebét és zabot is adott neki. A ló nagyon ki volt merülve s nem igen evett. Szkurka átölelte a nyakát, ráborult és csókolta az egész szakasz jelenlétében.

Hozzá intézett további kérdéseimre már vontatva és röviden, de azért határozottan felelt Szkurka.

Kérdeztem, hogy: hát szegény adjutáns Petőfi akkor, abban a percz- ben mikor a muszka beérte a kukoriczásban, mit csinált? Nem védelmezte magát kardjával?

— Kardjával? Nem volt annál uram kard, — felelte Szkurka. Nem volt annál semminemű fegyver; még csak egy szalmaszál se. A muszka nem is érte be egészen, már Petőfi megállót! s fejét a muszka felé fordítva várta, — mert nagyon el lehetett fáradva, — mig a muszka beérte. Az első ütésre nem esett le, csak a másodikra.

Nekem nem tetszett valószinünig, hogy Petőfinél kard ne lett volna, pedig úgy volt, a hogy Szkurka mondotta. Később kétségbevonhatatlanul konstatálva lett, hogy Petőfi az ütközet alatt czivil és nem katonaruhát viselt. Ez már históriai ténynyé vált valóság. Milyen könnyű lett volna nekem Szkurkától felvilágosítást kapni az iránt, hogy Petőfi miként volt öltözve? de arra egyátalában nem gondoltam; sőt egyátalában eszembe sem jutott, hogy Petőfi — kit Szkurka folytonosan ajjutáns Petőfinek nevezett — nem fegyveresen és nem katonaruhában vett volna részt az ütközetben, vagy, ha nem vett is részt, de hogy az ütközet folyama alatt nem katonaruhát viselt volna.

Szkurkának ez irányban tett nyilatkozata akkor kétségbevonta előttem állítása valódiságát, pedig minden úgy volt, a hogy Szkurka mondotta. Ha Petőfinél kard lett volna — miután Szkurka jobbkézzel ragadta meg őt, ö pedig balkézzel fogta A Szkurka kengyelszíját — a kardnak Petőfi és a ló között kellett volna lógnia, a mi úgy Petőfit, mint a lovat egyaránt gátolta volna a szabad futásban.

Kérdeztem, hogy az a kukoriczás, a hol a muszka Petőfit beérte, a csata színhelyétől messze volt-e vagy nem ?

Szkurka azt felelte, hogy: bizony messze volt, lehetett egy öreg ágyú lövésnyire. Ott mindjárt kanyarulat volt, a hol a más két muszka, kik nem mentek be a kukoriczásba, előmbe akartak kerülni. Az egyik be is ért, de a sodarjába vágtam. A másik nem jött közelebb. Messziről láttam, hogy még több lovasok is jöttek jobbra-balra elszéledve, de engem nem űztek s nem is értek volna el.

Pajtásai nézték a Szkurka kardját. Véres volt; élén pedig több csorba volt ütve. Pisztolyai meg voltak ugyan töltve, de látszott rajtok, hogy az nap lövés tétetett velők. A Szkurka nyilatkozata szerint ő Scanned by CamScanner