Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1943

művész által faragott szobor megáldása után — ünnepélyesen Jézus Szentséges Szívének ajánlottuk fel iskolánkat s valamennyiünket. Ez alkalommal is, de az év folyamán többször is kifejtettük tanulóinknak a felajánlás jelentőségét s az abból folyó következményeket és kötelességeket. Ezért az éveleji, a karácsonyi és a lelkigyakorlatokat befejező szentgyónáson és szentáldozáson kívül tanulóinknak kb. négyötöde legalább az elsőpénteket is megszentelte engesztelő közös szentáldozással, és igen*sokan komolyan igyekeztek a Szentséges Szív szeretetét magukban meggyökereztetni s az Ő szellemét társaik között is szétsugározni. Tanulóinknak kb. egyharmada hetenként áldozott, 20-25-en pedig naponként, s jó részüknek napirendjébe beletartozott az előadáselőtti szentmisehallgatás vagy legalább is a néhányperces látogatás a szentségi Jézusnál. Szentséges Atyánk óhaja s a Megyéspüspök úr rendelkezése értelmében kongreganistáink s a hozzájuk csatlakozó nagyszámú többi tanulónk ez évben is megtartották az első szombatokat mint engesztelő napokat, szentmise-hallgatással, szentáldozással, a szentolvasó imádkozásával, a szórakozásokról való lemondással és egyéb önmegtagadási és jócselekedetekkel igyekezve megnyerni a Szűzanya Szeplőtelen Szívét, »a világ menedékét,* hogy megpróbáltatásaink között legyen közbenjárónk az isteni irgalmasság trónjánál s eszközölje ki »azokat a kegyelmeket, amelyek előkészítik, megszerzik és biztosítják a békét: a békét az igazságban, az igazságosságban és a szeretetbén.« Sokszor hangsúlyoztuk tanulóinknak, hogy az életet, a bajokat és megpróbáltatásokat is, a hit szemével nézzék s szentmargitos lelkülettel, áldozatos szeretettel igyekezzenek ők is engesztelő áldozattá válni népünk javára. A szentté nyilvánított magyar királyleány ünnepét szentmisével (sokan a bazilikában tartott triduumon való részvétellel) ültük meg s eleven eszménnyé és hatóerővé igyekeztünk tenni életükben, önmaguk megszentelésében s lélekés hazamentő apostoli tevékenységükben a magyarság drága »Gyöngy«-ének kedves, szeretetreméltó és igazán hősi egyéniségét. Exhortációnkban ismételten szóltunk a vallásos műveltség jelentőségéről és megszerzéséről, a katolikus jellemalakítás művészetéről, az isteni erények kifejlesztéséről, a nagylelkű és áldozatos szeretetről, az »egész kereszténység«-ről, a lelkiélet tavaszi lendületéről, a katolikus aktivitásról, az Istennek tetsző élet különféle útjairól, eléjük tárva mindezeknek segítő eszközeit és serkentő-vonzó példáit a Szűzanyában, az ifjú szentekben és szentéletű egyénekben. Gyakran rámutattunk a családi élet megszentelésére alkalmas mozzanatokra és az apostolkodás bőven kínálkozó lehetőségeire. A szülőket és a szállásadókat is igyekeztünk megnyerni vallásos nevelésünk megértő, velünk harmonizáló és készséges munkatársaivá a fogadóórák négyszemközti beszélgetéseiben és főkép az ifjúság lelkigyakorlatával párhuzamosan az ő számukra is újra megtartott vallásos konferenciákon. Március 2—4. napjain tanulóink az utóbbi évek folyamán kialakult napirend szerint lelkigyakorlatot végeztek. Az alsósokét Tölgyes Kálmán, Szfvár-belvárosi káplán úr, a felsősökét dr. Rajeczky Benjámin, budai gimnáziumi hittanárunk vezette. Mind a ketten kitűnő munkát végeztek. A szülők számára részben Suhajda Róbert igazgató, részben dr. Rajeczky Benjámin tartották az említett konferenciákat. Amennyire a nagy papírhiány és a készletek erős megfogyatkozása lehetővé tette, ez évben is igyekeztünk megismertetni diákjainkkal és szüleik— 23 - -