Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1941

vei, mi a Szentatyával együtt Krisztus világánál nézzük a világ sorsát és ezért imádkozunk ma szándékára az igazságos békéért áhítatosabban, mint valaha. Mi, magyarok, a Szentatya jubileumát családi ünnepnek is tartjuk. Emlékezünk 1938-ra, Szent Istvánnak, az Eucharisztikus Kongresszusnak az évére. Lélekben még látjuk, amint a pápai legátus, a mai Szentatya lioszszan elmélkedik és imádkozik a Szent Korona előtt. Minden, amit látott és hallott, azt bizonyította neki, hogy mint nép büszkék vagyunk ugyan ázsiai fajtánkra, de kereszténnyé levén hasznos tagjai akarunk lenni az európai népközösségnek, úgy, ahogy Szent István királyunk a magyarok Nagyasszpnyának megfogadta. Fülünkbe cseng még a Szentatyának a Kormányzó Úr jelenlétében mondott fenséges pohárköszöntője, amelyben azt kívánta, hogy »az igazság és a béke jegyében öntudatos kitartással az Isten áldotta jövő felé« haladjunk. Fülünkbe csengenek imádott anyanyelvünkön zengett szavai, amelyek nem azért remegtetik meg újra és újra a szívünket, mert hallásuk valami nemzeti hiúságfélének hizeleg, hanem mert érezzük, hogy megértett és megszeretett bennünket. Teljék meg tehát keresztény és magyar érzéssel az ének, amelyet Őérte küldünk az Ég és Föld Urának zsámolyához: » Tartsd meg Isten, Szentatyánkat, Krisztusnak helytartóját!« Mészáros Gellért. — 19 —