Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1941

A Szentatya jubileuma. Ha Európa legmagasabb hegyét, a Mont Blanc-t egész fenségében akarjuk látni, bizonyos távolságból kell ránéznünk. Egy életpálya nagysága is akkor tárul elénk igazában, ha a jubileumok távlatából tekintünk rajta végig. 1917. máj. 13.: 25 évvel ezelőtt, a világháború harmadik évében, a szentéletű XV. Benedek pápa a Sixtus-kápolnában püspökké szenteli az akkor 41 éves Pacelli Jenő prelátust, az új müncheni nuntiust. Az új püspök szemében az Atyaisten misztikus látása, a Fiúisten rajongó imádása, a Szentlélek tüze ragyog. Az új diplomata a pápa nevében Krisztustól ihletett békejegyzéket visz magával. 1942. máj. 13.: egy új világháború harmadik esztendeje; az egész világ mégis tud jubilálni a jubiláló Szentatyával, lélekben, elmélkedve, imádkozva, csendben. A katolikus imádkozik, hogy Krisztus földi helytartója az Egyház hajóját a felkorbácsolt vizeken az Élet és az Igazság útján biztos kézzel vezethesse és az Úr Jézustól rábízott lelkeket mind révbe juttathassa. A napilapok cikkeket írnak róla és részben vagy egészben idézik a Béke Királyának legutóbbi születésnapján, 1941. karácsonyán elhangzott pápai szózatot, amely az új rend igazságos békéjét hirdeti; különbség nélkül magasztalják semlegességét, pacifizmusát. A szó filozófiai értelmében pacifista az, aki — mint Rousseau, Hugó Viktor, Tolsztoj — a háborúban egyáltalán az embercsaládok ellen elkövetett felségsértést, égbekiáltó gonoszságot lát, mint amilyen gonoszság a sors részéről az egyének arcát és lelkét végigbarázdázó szenvedés. Meg lehet-e szüntetni az egyesek szenvedéseit? A vágyak korlátozásával, az akarat fegyelmezésével, krisztusi türelemmel, hittel, a »Legyen meg a Te akaratod« lelkületével át lehet őket varázsolni soha nem romlandó kinccsé, »üdvözítő szenvedéssé«, de titokzatosan szomorú egyenlőséget teremtve, hozzátartoznak az emberi élethez; ebből őket kiiktatni nem lehet. Meg lehet-e szüntetni a népek szenvedését, a háborút? Szabad-e a veszélyeztetettet, a megsértettet, a megtámadottat — aki minden békés eszközzel megpróbálta érvényre juttatni a maga jogait, — megfosztani az önvédelem jogától? Nem genfi népszövetségek, hanem az igazságos békét teremtő krisztusi lelkiismeret lehet csak egy igazi új világ záloga. A materiális Európa fölött van egy morális Európa, a materiális világ fölött egy morális világ, amelynek az a Krisztus a Királya, akinek az igéi el nem múlnak. Egyén és közösség, nemzet és nemzetek közössége csak az Ő oltárainál tanulhatja meg újra és újra a jogok és kötelességek harmóniájának a szent tiszteletét. Az Ő oltárainál kell megtanulnia egyénnek és nemzetnek a keresztény szeretet alaptörvényét, amely nem zár ki senkit sem; még azt sem, akivel szemben védekeznie kellett. Az új rendben, amelyet mindenki vár, a sarokkő, a lapis angularis csak Krisztus maradhat, Akinek a földi helytartója Szent Péter utóda, a római pápa. Ám nézze a világ folyását a négyféle temperamentum a maga szemé— 18 —