Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1941

kán-fronton mint bajtárs és pap kivívja mindenek tiszteletét és szeretetét. Az általános leszerelés után rögtön munkába áll. 1919-ben a tanév végéig Budapesten tanít; 1919—1925-ig Székesfehérvárott, 1925-1931-ig Baján, 1931 —1935-ig Budapesten oktat és nevel. 1935-től igazgató, majd házfőnökigazgató Székesfehérvárott. Mindenki csodálja munkabírását. Sohasem panaszkodik, mert tudja, hogy a panasz gyengíti az energiát és rendszerint elnézést akar kérni; csak néha-néha tesz célzást beteg szívére. Az utóbbi években kezdett feltűnni, hogy a vakációkra hazasiet. 1941. őszén már fáradtnak érzi magát; szinte várja a karácsonyi szünetet. November 21-én és 22-én gyengélkedik ; épen ezekben a napokban kell a régi iskola dísztermének az ügyében döntenie, de őmaga, aki soh'sem halasztotta másnapra, amit aznap elvégezhetett, kéri, várjanak a tanácskozással a következő hét közepéig. Nov. 24-én délután előbb a tanári kar építkezési értekezletét, majd a szűkebb körű építőbizottság gyűlését vezeti. Nov. 25-én az 1. ellenőrző értekezleten, majd rendházi értekezleten elnököl; este felé 3/4 órás kihallgatáson jelenik meg Shvoy Lajos megyéspüspök úrnál; este a Prohászka-bizottság gyűlésén vesz részt. Nov. 26-án a szentmise kifárasztotta, de kis pihenés után megkezdi igazgatói munkáját. Élénken, szeretettel tárgyal; atyai jósággal járja végig az osztályokat, hogy a kiváló előmenetelűeket megdicsérje, a gyengébbeket önbizalomra, kitartásra serkentse. Az isteni Gondviselés úgy döntött, hogy az iskolai munka mellől térjen örök pihenőre; 12 óra 35 perckor a fáradt szív megáll, a nemes lélek visszaszáll Teremtőjéhez. Ezt az egyszerű életkeretet könnyű megrajzolni, de nehéz csak vázolni is ennek a rövid életnek az igazi tartalmát. Lelkének és az iskolának élt. Nem a szerep nagyságát nézte, hanem kötelességét, amelyet mindig szeretett, mert nem robotot, hanem az életét látta benne. Ha gazdag lelkének szép vonásait boncolgatjuk, zavarban vagyunk, hogy közülük melyik volt az uralkodó. Rendi újnövendék korában szinte lenyűgözte Kempis »Krisztus követéséinek egy felejthetetlenül szemléletes részlete, az, amelyben Krisztus így szól az Őt követni szándékozó lélekhez: Fili, jacta cor tuum in J}omino«, Fiam, dobd szívedet az Úrra, horgonyozd szívedet az Úrba! Az Úr akaratát pedig ránézve az Apát tolmácsolta. A sok példa közül csak egyet beszélünk el! Mikor a Klebelsberg-féle reform a korszellem hatása alatt a céltalannak vélt görög nyelv tanítását kezdte visszafejleszteni, Gálos Bernát mint kitűnő germanista hivatalos felszólítást kap, hogy pályázzék egy egyéves londoni állami ösztöndíjért. Boldogan ment volna, hiszen az angol nyelvben már akkor sem volt kezdő, de előbb Apátja véleményét kérte ki. A Rendfőnök a német nyelvtanárok kis számára hivatkozva tudomására adta, hogy tanári munkáját nem tudja nélkülözni. Egyetlen zokszó nélkül lemond az akkoriban nagy kitüntetésről, mert soh'sem a maga akaratát kereste. Angolul tovább tanult, vakációit is feláldozva rendi támogatással kiment Londonba, megszerezte a diplomát az angol nyelv tanítására. Mikor azonban egyöntetűség kedvéért a Rendfőnök úgy határozott, hogy intézeteiben a francia nyelv és irodalom taníttassék, Istenbe horgonyzott szíve ezt a rendelkezést is minden zokszó nélkül vette tudomásul. Az Apát akaratában az Úr szándékát látta és nyugodtan tanított tovább latint és németet. És hogy' tanított! Örömmel fogadta a középiskola reformját, amelynek középpontjában a gyermek áll. A régi módszer nemcsak nálunk, Magyarországon, hanem külföldön is, a gyermekben kis felnőttet látott, akinek a feje minden kész szabályt, ítéletet befogad, csak meg kell vele tanultatni. A gyermekpsychologia eszméltette rá a szakembereket is arra, hogy a gyermeknek is — 16 —