Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1941

a kommunizmus anyagelvűsége és erőszakosságai. Isten harcosai, a ciszterci keresztesek kiállták a tűzpróbát. A katolikummal, a keresztény világszemlélettel szorosan összefügg a hazaszeretet, egytestvérek ezek. Aki szívből-lélekből keresztény, az jó magyar is, a magyar nemzettestnek eleven tagja. A magyar hazának nem külszínes, hazafias mázzal bevont, hanem önzetlenséggel telített, áldozatkészségre megedzett, tettre kész, hazafias tűztől hevített ifjúságra van szüksége, mert ilyenekből válik tántoríthatatlan, nagy és magasztos eszmékért küzdő, igazi magyar honpolgár. Ilyen ifjúság megteremtése a hazafias nevelés célja, amit a fehérvári ciszterciek mindenkor lelkiismereti, szent kötelességüknek tekintettek. Centenárius működésükben megmutatták azt, miként kell hazafiasan nevelni, hogyan kell jó példával a nemzet büszkeségében a hazaszeretet tűzét meggyújtani, lánggá, éltető meleggé felszítani. Nemcsak történelmi és magyar nyelvi előadásaikat tették emelkedetté hazafias fellángolásokkal, hanem iparkodtak más tárgyak keretében is a nemzeti vonásokat és tanulságokat feltüntetni. A 19. század hullámzásában küzdelmes napok, magasztos, felemelő órák, szomorú, gyászos évek jöttek sorban egymás után. Erős, kitartó jellemekre, vigasztaló és erősakaratú férfiakra volt szükség a nemzeti élet ezen változatos szakaiban. A ciszterci tanárok ilyenek voltak s ilyenekké törekedtek tenni a rájuk bízott ifjúságot. Megjelenésük után azonnal pártfogásukba veszik a magyarosodás, a nemzeti érzés terjesztésének tényezőjét, az akkori színházat. A nemzeti nyelvért vívott harcokban ugyancsak ott találjuk őket. Egy akarattal, törhetetlen ragaszkodással kultiválják az édes hazai nyelvet, mert az a meggyőződés hevíti lelküket, hogy csak ez képes a magyar nemzetiséget biztosítani, erősíteni. Amikor meg az 1848— 49-i szabadságharc áldozatos, dicsőséges napjai elérkeztek, — ahol szóval kellett küzdeni, a szó erejét használták, ahol tollal, a toll hatalmával éltek, ahol lelkesedni és lelkesíteni kellett, ők voltak az elsők. A haza ellenségei fel is bőszültek ellenük, a tanári kart teljesen kicseréltették. A kettős elnyomatás letörő rendszerében is keményen állták helyüket, pedig ugyancsak acsarkodtak ellenük. A nemzeti szalagok feltűzése, a Szózat éneklése, a szavalati darabok kiválasztása, a Kossuth-kalap és az attila viselése — mind szálka volt a szemükben. A kiegyezést követő nyugodtabb légkörben a rendtartáskívánta hazafias megnyilatkozások mellett különösen is sokat fáradoztak a magyar ipar támogatása és a névmagyarosítás érdekében. Bőven nyilt alkalom hazafias felbuzdulásokra és cselekedetekre a magyarországi kommunizmus kicsapongásaiban, amelyek meggyöngítésére s a nemzeti társadalom felserkentésére a nevelők és növendékek megdönthetetlen sziklatömbbé borultak (Himnuséneklés 1919. év Úrnapján). A magyar Hazáért áldozta életét Iskolánk 78 hős diákja és szerzett hírt-nevet a magyar katona erényeknek annak sok ezer tanulója. A felebaráti szeretet, a jótékonyság, az áldozatkészség gyakorlása sem hiányzott a gimnáziumnak üdvöt hozó, jobb, könnyebb sorsot biztosító tevékenységéből. A missziókra, templomokra, a vakokat, siketnémákat, beteg gyermekeket istápoló egyesületeknek összeszedett tekintélyes összegek, a harctéren küzdő katonák ellátása, hadikölcsön-jegyzések mind ékesen szóló bizonyítékok. Az 1874-ben alapított Ifjúsági Segélyzőegyesület tankönyv-, ruha- és pénzsegélyein, az 1903-ban felújított Mária Kongregáció egyre növekvő szeretetszolgálatán, az 1920-ban megalakult Zrinyi cserkészet szociális munkateljesítményein az áldástosztó irgalmasság harmatgyöngyei ragyognak. — 11 —