Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1940

Szent István királyunk/) Magyar fiuk! Ciszterci diákok! Előttetek áll ősi intézetünk védőszentjének, Szent István királynak új, fehér márványból készült, ragyogó, megszentelt szobra. Veletek lesz, itt marad köztetek és vigyáz rátok, nevel, irányít és elvezet benneteket azokra az utakra, amelyek az ő útjai voltak, istenes szándékokkal, szent cselekedetekkel megszentelt életutak. Állandóan emlékeztet benneteket a bölcs tanácsokra és intelmekre, melyeket fiának, szent Imre hercegnek, lelke gyönyörűségének juttatott: »Légy könyörületes, légy türelmes, légy szelid, légy kötelességtudó, légy szemérmetes! A királyi korona ezekből készül.« Ilyen királyi koronát mindegyiktek biztosíthat magának, aki — mint szent Imre — nemcsak hallgatja e királyi szent szavakat, hanem imádságos és munkás életével meg is valósítja azokat. Valahányszor mától kezdve komoly tisztelgéssel elhaladtok e szobor előtt, soha ne feledjétek: Szent István minden bontakozó életnek, minden diáknak odaadja két legszebb ajándékát: az imádkozó és dolgozó lendületét, ha erős elhatározással lép az ő útjára, ha bizakodó lelkülettel húzódik melléje, védő pajzsa alá, ha őt választja atyjának, vezérnek, királynak. Legyetek valóban Szent István diákjai, nemcsak külsőleg, névleg, hanem lélekben, földi vándorlástokban, egész életetekben. Szent István király! Irányító és nevelő eszményünk! A Te munkád nemcsak a honalapítás volt, hanem a honfenntartás is 900 esztendőn át. Alkotó, áldó, védő kezed tartja, vezeti most is országunkat és ifjúságunkat. A magyar sors ma, halálod után 900 évvel, újra nehéz. Sok gond, bizonytalanság, várakozás nehezedik a magyar lelkekre. Él az ellentét a magyar és magyar között. Csak a Te igazságos kezed segíthet. Te találtad meg egyedül azt az utat, amelyen a magyarságnak mindig haladnia kellett a Nyugat és Kelet között, a saját egyéni útján, de úgy, hogy földje mindig az övé volt, és lelke mindig szabad maradt és magyar. Ma is válaszúton állunk, legyöngülten, csakhogy ma súlyosabb a helyzetünk. Segíts rajtunk, szent királyunk. Itt vagy köztünk. Látod életünket. A mai mindennapi élet piacán, az utca zajában, ideges emberek rohanásában hangos rikkancsok kényszerítik ránk a frisszagú, naponként változó ujságvilágnézeteket, fényes reklámok színes rajza igázza le legszebb elhatározásainkat. A ma rohanásában is légy velünk. Szikrázz, világíts, mutass utat, elveket, állandó örök értékeket, hogy ne süllyedjünk tömegemberré, az ösztön, az ideg és haszon rabszolgáivá. Jóságos kezed hozza össze, kovácsolja össze a magyar szíveket és vigyen hitet, szeretetet és békességet mindenhová. Ossz áldást magyarjaidra és hűséges ciszterci fiaidra. Árasszál igazságot, megértést és igaz magyar hűséget a mindennapi élet tülekedésében, vásári zajában és terein, ahol eddig oly vakmerően alkudoztak és kereskedtek árúval, emberrel és elvekkel. Legyen ragyogó fehér márványszobrod a felettünk virrasztó szent akaratod szimbóluma, minden igaz magyarnak vigasztaló és erősítő jelképe. Jöjjön el második országiásod, maradj velünk továbbra is, vigyázz reánk a hullámzó magyar élet során ezentúl is. Szívünk mélyéből fohászkodunk Hozzád. Nagyon is szükségünk van Rajtad keresztül Isten irgalmas szeretetére. Őrködj és virrasz fölöttünk, légy hitünk ereje, magyarságunk megújulása, őré országunknak. Szent István király, könyörögj érettünk! *) Elmondatott november 5-én. — 3 -=