Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1939

Méltóságes Apát Úr! Városom közönsége nevében mélységes hálával mondok köszönetet azért a nagy áldozatkészségért, amely ezt az új iskolaépületet életre hívta Biztosíthatom Méltóságodat és magas személyén keresztül a Főtisztelendő Rendet, hogy azt a szivek szőtte, szoros kapcsolatot, amit a Rend és a város között ötnegyed évszázad jó- és balsorsában az egymás iránti tisztelet, megbecsülés, az összetartozás érzése és — szabadjon modanom — a testvéri szeretet teremtett, a jövőben még fokozottabban legnagyobb értékünknek tekintjük és mindig büszkén és hálásan ápolni fogjuk. Nincs szebb érzés, mint a lelkek hálája. Nincsen szebb virág, mint ami a hálás lelkekből fakad. Székesfehérvár közönségének lelkében termett virágokból fonunk ma két koszorút s ezekbe kötjük bele a szavakkal alig kifejezhető érzéseinket. Az egyiket gondolatban a zirci ősi apátság templomában nyugvó, jóságos Werner Adolf apátúr sírjára tesszük le, örök emlékezéssel az ő kedves, Székesfehérvár iránt mindig megértő s az új gimnázium megépítését is kezdeményező munkásságára és azokra a már porladó, de lélekben bizonyára itt lévő, egykori ciszterci atyákra, akiknek fáradhatatlan tevékenysége, lelkes munkássága íme, nem volt hiábavaló. A másikat legmélyebb tisztelettel Méltóságodnak, a Főtisztelendő Rend bölcs apátjának ajánljuk fel, legyen beszédes kifejezője Méltóságod iránti hálás tiszteletünknek, a Főtisztelendő Rend tagjai, a fehérvári ciszterciek iránt érzett ragaszkodásunknak és szeretetünknek. E koszorúba fűztük azt a hő imádságunkat is, hogy a jóságos Isten áldja meg a Rend törekvéseit, minden egyes tagját, áldja meg Méltóságodat, hogy e súlyos, problémákkal, gondokkal terhes időkben Istennek tetsző módon vezethesse Rendjét Nagymagyarország és benne a boldogabb Székesfehérvár felé.« A gondolatban gazdag, művészi felépítésű, meleg hálás elismeréstől sugárzó beszéd láthatóan mély benyomást gyakorolt a jelenlevőkre, kik sokáig éltették a polgármester urat. Rottmann Elemér tervező építész ezután átadta az intézet kegyurának az űj iskola művészi értékű kulcsát. Endrédy Vendel apát űr válaszában a kulcson szereplő rendi címert, a kavicsot tartó daru madarat az új intézetre, mint a keresztény és magyar éberség őrhelyére alkalmazza. Az építészmérnök űr az alapozási és egyéb munkálatok során felmerült nehézségeknek kiváló megoldásával példát adott minden magyarnak, hogyan kell szembenézni minden akadálynak. A kulcsot Gálos Bernát igazgatónak azzal a kívánsággal nyújtja át, hogy egyképen gondja legyen az épület karbantartására és az épület szellemi céljainak megvalósítására. Gálos Bernát igazgató meghatódott szívvel veszi át apátjának kezéből az intézet kulcsát. Méltóságos és Főtisztelendő Apátúr! Mélységes meghatottsággal veszem át Rendünk székei fehérvári Szent István gimnáziumának kulcsát. E kulcs számunkra emlékezés: hirdetni fogja a késői utódoknak, hogy a magyar Ciszterci Rend az őskoronázó városban, Isten dicsőségére, a római kat. anyaszentegyház erősödésére, a királyi város és fejedelmi vármegye ifjúságának valláserkölcsi, szellemi és magyar nemzeti érzésének fellángoltatására a mai kor követeléseinek megfelelő iskolát emeltetett. E kulcs számunkra szimbólum, hogy a magyar ciszterci élet évszázados lelki és szellemi erőit átvisszük új iskolánkba, hogy szerte ez országban táplálják, erősítsék és eleven életté izmosítsák szt. István országának katolikus hitét, és odaadó áldozattá magasztosítsák minden magyar ember földi életét, hogy tovább hirdessük és megrögzítsük a mai modern nehéz időkben is az ősrégi ciszterci élet szellemét: az imádság, kultúra és a munka örök értékeit. E kulcs programm számunkra: lélekerősítő és lélek nemesítő munka. Ebben a programúiban nincsen hideg közöny, bántó fásultság, negatív kritika, de annál több a szeretet, az őszinte segíteni akarás. Minden elhullatott jó szó, minden megosztott jóság, minden — 11 • —