Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1939

Testvérek! Ezt a lelkialkatot adta ki kezéből az intézet, mikor klérvói művét befejezve, éretten bocsájtott el bennünket az élet útjára. így térünk-e vissza 10, 20, 40, 50 év után ? «Az intelligens ifjú útja nagyon tekervényes és sokan harapnak bele a Sancta Mater Ecclesia szívébe, ahonnét az emberképzés kegyelmei áradtak le rája« — Az úton, ahol évtizedeken át jártunk, kontárok csavarognak és rozsdás, csorba vésőjükkel gonoszul vagy ostobán faragnak bele a klérvói műbe. De sokat torzít azon az idő vasfoga is. Az élet tengerének clórja, magnéziája mar bele rozsdát, de legtöbbet ártanak az élet tengerén duhajkodó légáramlatok, miket korszellemnek mondanak. A kornak nincs saját szelleme, hanem egyeseknek, százaknak erőszakos romboló szelleme lesz úrrá az emberiségnek paszszív lelkén, mert a vezérlésre kötelezett értelmi osztály nem őrködött felette vagy maga szédült bele a tévelyek örvényébe. Az emberi lélek nagy passzivitásának iskolás példája, az emberi korosztályok szétválása Félszázad folyama, mely árkot mos öregek és ifjak között úgy, hogy meg sem értik egymást. Irodalomban, művészetben, világnézeti, még gazdasági életükben is más elvek, színek, formák válnak divattá, sőt vérré. A sok ultramodern kakomorfia és kakofónia az ifjúságnak értelmetlen örömet, az öregeknek pedig valóságos fizikai szenvedést okoz. Az emberi szabadság szobra romokba dől és helyén Dzsingiszkánok bálványszobrait porba borulya imádja egy új nemzedék. Az intelligens ember aludt el őrhelyén s a korszellemmé vált neoromantika, az antiintellektuálizmus, az indulat és hangulat lett vezető szelleme a legújabb ivadéknak. Felfordul a haladás rendje is. Ha külső kultúra aggatja kényszervértjeit a lélekre, Babilon az, mely bárhogyan épiil az ég felé, összeomlik s a századot temet romjai alá. Ha a belső kultúra a lélek isteni törvényeinjárva építi ki a haladást, ez az Evangélium. Mi az utóbbi, hibátlan útra bocsájtattunk el. Összehozhat e megint bennünket valami ? Összehozott ifjúságunk megvesztegető emléke, de összeforrunk-e megint a klérvói szellem tüzében mondandó egységbe? Ezt a dísztermet alátámasztó ércszobrok intenek, hogy a társadalom pillérsora s rajta a társadalom rendje, boldogsága nyugszik. Láttuk, hogy e divatos áldemokrácia, melyen az alsóbbrendű emészti föl a felsőbbrendűt, csak kultúrcsődöt hozhat a világra s demokráciából oktobraciába, csőcselékuralomba süllyed. Tudjuk azt is, hogy az evangéliumi individium a tömegerők varázsától megrészegülten a tirannokrácia nyűgébe kerül. A jobbak, az intelligensek arisztokraciája nem csak középút az előbbi két szélsőség között, hanem fölséges magaslat, ahol a felsőbbrendűség, az igazi intelligencia vezérkedik. Ez az igazi arisztokrácia egy fokkal feljebb tlieokráciává magasztosulhat, hiszen benne az isteni jog- és erkölcsrend örök törvényei érvényesülnek, azok a törvények, amelyek nem lenyomnak, hanem fölemelnek, nem csak megtisztítanak, hanem megszentelnek. Ölellek hát boltíves tartóoszlopok s a társadalom oszlopaivá ordinált diáktestvérek. Ami bonthatatlan egységbe kovácsolhat, az a szeretet. Minden más indulat, még az örökboldogság vágya is negatívum, hiánya annak, amire vágyom. Egyedül a szeretet a pozitívum. Ez a lélek telítettsége, kicsorduló gazdagság, mely nem kér, hanem ad és mindig ad. Boldog vagyok, hogy ezzel a kicsorduló szívvel fordulhatok a Ti nevetekben is Szent Bernát fiaihoz, akiknek kezenyomát érezzük leikünkön. Az én tanáraim egytől-egyig elköltöztek már, de él a Rend, s amit én most mondok nekik, az nem az ünnepélyek megszokott szóvirága, hanem a lelkem mélyéből fakadó köszönet és szeretet. Ereztem és érezni fogom a sírig. Tartson hát össze bennünket a szeretet, erősítsen minket az intelligens ember előbbvázolt felsőbbrendűségének büszke tudata és roppant felelőssége. Ha a magyar intelligencia megáll őrhelyén, Buda áll, a magyar él, a társadalom felvirul s mi híven szolgáljuk mindhalálig. Utána dr. Polgár István MÁV főtanácsos szólott teljes meggyőződéssel: Negyven esztendővel ezelőtt ebben a teremben 32 ifjú ember várta az érettségi bizonyítványt, hogy ezzel kezében megkezdje az élet nagy, küzdelmekkel telített útját. - 74 —