Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1939

Áldásosztás után a díszteremben gyűltek össze, amely most élte a legfrissebb érettségi napjait. A zöld posztóval borított hosszú, ismerős asztalról pünkösdi rózsáknak, a szépséges és mindent betöltő szeretet jelképének mélységes tüze mosolygott rájuk. Szentiványi Károly prelátus klasszikus beszédében fiatalos hévvel és lenyűgöző erővel tolmácsolta az összesek érzését az Alma Mater előtt: Melyen tisztelt Hölgyeim és Uraim ! Ötvenöt esztendő előtt álltam ezen az emelvényen, mint a főgimnázium ifjúságának szónoka, hogy évzáró búcsúját és háláját tolmácsoljam. Más a magánember, más a tömeg búcsúja. Egymagamban, mint az itt gyűjtött szellemi kincsek birtokosa, meggazdagodásom belső örömében úgy távozom e forrástól, mint a szomját oltott vándor, aki a patakmenti hűvös árnyék csendjébe vonul magános, boldog pihenésre. Egészen más a tömeg gondolat- és érzéskiáramlását hangba, színbe, alakba önteni. A vízcseppek tömegén áttűző fény a sugártörés törvénye szerint a szivárvány hétszínes pompájában is egyetlen szivárványhídban vetítődik az ég boltozatára. A rokonná nevelt lelkek sokszínű kisugárzásából is egyetlen szivárványhíd alakul, hogy a művelt ember életútját rajzolja elénk. A művelődés szivárványhídja a gyermekkor hóvirágos mezejéről indul és lendül a közrendűség fölé. Utasa fejével a fellegeket súrolja, de borostyánosan is, babérkoszorúval is vkszatér a göröngyökre. Fönn az ív tetején az istenközelségben úgy kenődik fel, mint a pap és király, mert tudásának és erkölcsének felsőbbrendűsége arra képesíti és kötelezi, hogy az emberiségnek vezére és áldása legyen. A magasból jogart és békét hoz le magával . . . aranyból, hogy az emberiségnek parancsolója és szolgája legyen. Kiválósága mellett roppant felelősségének tudatával bírjon. Ez a szimbólum nyomja rá bélyegét a búcsújára, találkozására is, mikor a szivárványhíd korhatározó lépcsőjén az Alma Mater oszlopánál hálát mondani, emlékezni és megújhodni megáll. Jaj annak, aki a paradicsomban csak a tudás fájáról evett, de nem ivott az »élő forrás« vízéből, amely az Apocalipsis látomása szerint Isten trónusából fakad, hogy az »az élet fáját öntözze, amelynek leveleitől nemzetek gyógyulnak meg.> — A tudomány erkölcsi felsőbbrendűség nélkül a világot elveszett paradicsommá teszi s abban tüske és bojtorján terem. A mi ifjúságunk paradicsomában bőven osztották a tudás gyümölcsét, de üdén csörgedezett lelkünkre az élet vize is, mert a forrásánál Szent Bernát fiai őrködnek. Ez a nagy Szent, ez a numenon, aki 800 év előtt királyokat, népeket irányított hallatlanul nagy tekintélyével, mesterének, Szent Ágostonnak elveit a Clara Vallisban, a Világosság Völgyében csodálatos éleslátással formálta át. Példaadás és önfegyelmezés okáért szerzetesi aszkézisben maradt, de az inactiv contemplatio helyett az emberideál kiformálására a tudás és intelligencia terjesztését teszi a maga és rendje hivatásává. Két kézzel rázza a tudás fáját, mert tudja, hogy meg nem árt, ha a nevelés kegyelmi forrásaiból itatja növendékeit. Ez az intelligencia megnevelésének titka és hibátlan mestersége. A klérvói iskola érettségi ajándéka : a klérvojansz, a világosan látás, a tisztaértelműség, a valóságos intelligencia. Esz és értelem különböző lelki képességek. Az ész beveszi a benyomásokat. Ezért kell az oktatás és a belőle eredő tanultság. Az értelem több, magasabb intelligencia, felsőbbrendű lelki képesség, mellyel az el nem mondottakat, meg nem Írottakat is látom, értem s mint neve mondja, interlegere, mintegy a sorok között látok és tudok. Lelki készség már ez : a szeráfok intelligenciája. Az ilyen fokban intelligens lélek Isten képét hordozza a maga háromságában. Értelmének tárgya az igazság. Ezt keresi, enélkül meg nem nyugszik. Érzelmi világát csak a szépség, a harmónia elégíti ki. Akaratának tárgya pedig a jóság, a bonum morale. Erre a háromra megnevelt, beidegződött lélek emelkedik csak az intelligencia magaslatára és uralomra, vezetésre s az emberiség boldogítására képes. - 73 —