Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1939

kiáramló hatalmas érzéseket, az adódó élményeket, hogy mind termékenyítő erőkké váljanak a tanulók lelkében. Intézetünk avató ünnepsége ennek a fontos nemzetnevelő munkánknak mélységes elindítása volt. Az iskolánknak élethivatása és a szellemi közösségben elfoglalt helye szerint a nemzetnevelés mindig életerős központja iskolai munkálkodásunknak. Iskolánk feladata ez évben is az volt, hogy ifjúságunk a magyar nemzeti társadalom öntudatos tagjává nevelődjék, amelynek lényege, hogy ifjúságunk élje át a nemzet erkölcsi, szellemi és anyagi értékeit. Evégből arra törekedtünk, hogy a tanulókkal megismertessük és megszerettessük a magyar földet, népet és a nemzet szellemi és anyagi értékeit. A magyar életszemléletet és a magyar tettrekészséget igyekeztünk a tanulókban kinevelni, hogy amikor egyéni céljaikat keresik, sohase tévesszék szem elől a nemzet magasabb céljait és mikor más nemzetek életét szemlélik, az összehasonlításban mindig saját nemzeti szempontjaik vezessék. Ismerje alaposan az ifjúság a magyar életet, legyen büszke magyarságára és ebből merítsen erőt, mind magánéletének, mind közösségi életének hasznos és eredményes irányítására. A VII. és VIII. osztály tanulói hazafias lelkesedésből február 22-én dicsőségesen küzdő finn testvéreink javára hólapátolást vállaltak és az így szerzett 240 P napibért a budapesti finn konzulátushoz juttatták. Ünnepnapjaink. Szeptember 9-én avattuk fel az I. osztály tanulóit a Szent István-gimnázium diákjaivá. Marsehall Rafael osztályfő az oltár előtt megáldotta a tankönyveket, a tollat és a diáksapkát. Áldást adott arra az első csapatra, amelyik az új gimnáziumépületben kezdte meg diákéletét. Beszédet intézett hozzájuk, majd átvezette őket az intézet aulájába és minden kis diák fejére tette a sapkát e szavakkal: »Mától kezdve Szent István-diák vagy. Soha ne hozz szégyent nevedre /« Okt. 6-án 8 órakor szentmise volt, utána az egész ifjúság résztvett az Önképzőkör által rendezett és az aradi vértanuk emlékére tartott gyászünnepségen. 1. Felszántom a császár udvarát. Karének. 2. Székely Sándor: Ma csend legyen. Szavalta: Vízi László VII. o t. 3. Handel : Gyászinduló. Vonóskar. 4 Ünnepi beszéd. Mondotta: Wink/er László ifj. elnök. Montes Mihály: Október 6. Szavalta: BozorJózsef, VIII. o. t. 6. Ádám Jenő: Elindultam szép hazámból. Vegyeskar-ének. Okt. 20-án az intézet kegyurának Endrédy Vendel zirci apátúr Ő méltóságának névünnepén, az érte felajánlott szentmisén hálás imádságban forrt össze kérésünk, hogy a Mindenható tartsa, óvja és áldja meg jóságos atyánkat. Nov. 5-én tartottuk Szent Imre-ünnepélyünket a következő műsorral: 1. J. H. Schein : Intrada. (Zenekar.) 2. Hangay S. : Dal a liliomos királyfihoz. Szavalta: Mészáros Imre VI. 3. Bárdos L.: O ékes, szép virág! (Énekkar.) 4. Ünnepi beszéd. Mondta : Papp Ernő, a Szent István m. kir. középfokú gazdasági tanintézet tanára. 5. M. Haydn: Menuetto. Játszották: I. hegedűn: Kpnig Károly \ II., II hegedűn: Philipp István VII, mélyhegedűn: F&sz János VIII., gordonkán: Tarján Tamás VIII. 6. Mécs L.: Erős szavak örök szavak. Szavalta: Blasehek Gusztáv VIII. 7. Josquin des Prés: Tengernek fényes csillaga. (Énekkar.) Dec. 1-én régi szokás szerint az Önképzőkör elzarándokolt Vörösmarty Mihály szobrához, hogy a nagy költő születése napján lerója kegyelete adóját. — 28 • —