Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1938

Werner Adolf dr., zirci apát 1867 1939. Csaknem félszázada annak, hogy Werner Adolf dr., gimnáziumunk akkori fiatal tanára, a Fejérmegyei Napló második évfolyamának egyik januári számában rajongó hevüléssel magasztalja az emlékezetet. Azt mondja róla, hogy általa annyi boldogsága, öröme van az embernek; átéli vele újra meg újra azt a sok szépet, gyönyörűséget, művészi élvezetet, amiket a csodás tájak, a nagyszerű emberi alkotások már régebben adtak a léleknek. Örvend annak, hogy mindezen sok szép, jó, amit már lelkéhez tartozónak ismer, a magáénak vall, nem múlik el. Megkapó gondolat : az emlékezet az élet szolgája ; nem jár a mulandóság fájó érzésével. Mi is osztjuk ezt az igazságot, mienkének érezzük különösen most, mikor róla, az Adolf apátról emlékezünk. Emlékezetünkkel a mienk marad kivételesen szép egyénisége, újra meg újra vele vagyunk, látjuk jóságos arcát, halljuk szelíd, bíztató szavát. Mert Adolf apát kivételesen szép egyéniség volt. Nem hiszem, hogy ezt a nemes, mély lelkiséget jobban kifejezésre tudta volna juttatni a legkiválóbb írásművész is, mint ahogy az kisugárzott szeméből, szép arcáról. Hiába akart észrevétlen lenni, nem tudott; arca árulója volt gazdag lelkiségének. És ezt a lelkiséget még az ifjúkor fokozott önérzete sem tudta megzavarni és nem tudta kikezdeni természetes szerénységét. Fiatal tanár korában e kornak sokszor túlzott öntudata sohasem zárta el tanítványai elől meleg, érző szívét. A Bachkorszak Magyarországba helyezett német adótárnokának nemes magyar anyától született gyermeke a Tiszapartról, Tiszafüredről magyar lelket, magyar szívet vitt a felvidéki végvárba, Egerbe. A város történeti múltja, sok emléke és az ősi cisztercita gimnázium hagyományai csak mélyítették és öntudatossá tették magyarságát. Az öt évvel idősebb bátyjának, Gyulának*, a szintén jeles diáknak példája, sikerei fokozták szorgalmát. A budapesti egyetemen pedig a magyar irodalom és esztétika akkori tanárának »legkedvesebb tanítványa« egész valójával keresi, vizsgálja a magyar irodalom gyöngyeit, összehasonlítja ezeket a nagy nyugati nemzetek hasonló értékeivel és ebből az összehasonlításból aztán győztesen kerül ki magyar önérzete. ízig-vérig magyar tanárrá lesz, ha nem is tősgyökeres magyar származásával, magyar nevével, de magyarrá lesz a magyar föld erejével, történetével s nevelésével. A fehérvári tanár. Városunkban sokan őrzik emlékét Werner Adolfnak, a fiatal tanárnak, aki tanári pályáját itt kezdte. E sorok írójának jutott az a szerencse, hogy tizenhat évvel ezelőtt kalauzolja őt, a hozzánk érkezett egri igazgatót és lássa az üdvözlők szeméből, hogy nem felejtették el. Volt tanítványainak huszonötéves érettségi találkozójára jött. *) Werner Gyula dr., a mult század végén s századunk elején publicista és regényíró. — 5 —